G
yorsuló világunk zsúfolttá, az információdömping szinte feldolgozhatatlanná teszi a jelent, míg a múltat fogságban
tartja, ezzel elérhetetlenné is teszi. Tudatos erőfeszítéseket kell tennünk,
hogy múltunk örökre el ne vesszen a felejtés temetőjében. Szükségünk van a múltra, mert az általa megélt jelenre építhetjük a jövőt.” – írja a könyv bevezetőjében Takács Ferenc, a gyűjtemény szerzője.
Mennyire így van azt a téma történelmi megközelítése, elődeink S, hogy tetteinek és sírjának felkutatása, gondos, pontos rendszerzése is igazolja. Hiszen az érdekek a szándékok, valamint a tettek megítélése mindig objektív! Ezért is tér ki a szerző olyan fogalmakra, mint a tettek megítélése, az átlagnál korábban felismert igazság kérdése, továbbá mit kell ilyenkor értékrendnek venni: a helyi származást, vagy az itteni munkálkodást, a feledés kérdését és így tovább. Ami az utóbbi illeti, arra Takács Ferenc egy nagyon is emlékezetbe vésendő, örök igazságként szolgáló mondattal válaszol: ”…mert minden ember kétszer hal meg: egyszer, amikor eltemetik, másodszor, amikor elfelejtik!”
Az összeállításban szinte minden felkutatható nagy elődről ismertetést, adatokat nyújt a szerző, ám vannak akikről másutt még szó sem hangzott el ( pedig érdemeik alapján „illett” volna), itt „reflektorfénybe” kerülnek újra.
A
munka a már több mint fél évszázada lezárt szombathelyi Szent Márton úti temetőből indul, s a megyében lévő kis falvakkal végződik, ahol nem egy, országosan is kiemelkedő, az adott korban fontos szerepet betöltő személy alussza örök álmát.
Visszatérve a tartalomra: a könyv a megye legnagyobb, mára már lezárt kegyeleti helyének történeti bemutatásával kezdőik, korabeli irodalomra, temetői dokumentumokra, elmondásokra, emlékekre és emlékezésekre alapozva. Gondos irodalmi kutatások, régészek nyilatkozatai alapján bártan állítja a szerző, hogy a temető eredetileg római kori. Ezt olyan tényekkel bizonyítja egyek közt, miszerint a városból a négy égtáj felé volt egy-egy kivezető út, s mindegyik mellett temető. Az Ó-temető rész volt a város keleti temetője A keleti főút ugyanis a későbbi, Domonkos Rendi kolostor épületének déli oldalánál haladt el, a mai temető területét is átszelve. Majd a további, történeti ismertetés után pontos képet ad a
kilencvenes évek vandalizmusának pótolhatatlan kárairól. /2000-ben például 59 értékes síremlék, szobormű és kőfaragvány esett áldozatul a barbár rombolásnak, sírfosztogatásnak./
Ennek hatására alakult meg a Szent Márton Úti Temetőért Egyesület, Torjay Valter művészettörténész vezetésével. Az egyesület célja :a temető romantikus szépségének megőrzése és Nyugat-Európában divatos, un. ápolt-rom típusú kegyeleti forma kialakítása.
Egyedi munka továbbá zsidóság – megyére vonatkozó – történelmi bemutatása és a különböző nemzetiségek, illetve vallások statisztikai feldolgozása.
Ugyancsak példaértékű az egyes templomok alatti kripták és az ide temetett neves személyek felkutatása, bemutatása.
S nem utólsó sorban az, hogy szórólapként kapja a kezébe az idelátogató turista mindezen ismeretekeket.