Írja meg kivonatát
itt!.
Biljana Srbljanovic: Családi történetek. Belgrád.
Az európai nagyságú (nem csupán
hírű) Biljana Srbljanovic
Családi történetek. Belgrád című darabja, amelynek
főszereplője A Bomba, kültelken játszódik, azzal a jól
működő dramaturgiával,
hogy a színészek gyerekeket
személyesítenek meg, akik hol saját magukat adják, hol
meg „játsszuk azt, hogy”…-gyal, a szülők egy-egy
ruhadarabját magukra véve „alakítják” azok szerepét, egy-
egy családi jelenetet kerekítve, megjelenítve anélkül,
hogy „felnőttesdit” játszanának, ettől válik abszurddá az,
ami „az életben” realista. Nincs jelkép metafora, minden
azt jelenti amit látunk. Eljátsszák a valóságot, nincs
szükség kitalációra, fantáziájuk a gyilkolásra terjed ki,
mert erre van modell, Mivel az élveboncolás időpontja két –
a boszniai és a koszovói - balkáni háború közötti
időszakra esik, ami a darabban a gondolkodásban és
típusokban megmutatkozik ennek a következménye.Saját
szüleiket, illetve játszótársuk Andrija apját és az anyát
a két testvér Vojin és Milena játsszák. Andrija mindkét
esetben, a gyereket személyesíti meg a szülőkkel szemben.
kutya-leány Nadezda egyszerre pajtásuk és testvérük A
típusok hasonlóak valamennyi belgrádi családban. Már a
szereplők megnevezése is magától beszél: Nadezda (11 éves
gyerek ideges rángatózással), Vojin (12 éves, az apa,
Milena bátyja), Milena (11 éves, az anya, Vojin húga),
Andrija (1O éves a fiuk, szükség esetén a lányuk).
Vojinnak elég a sörhas, kalap, Milenának hosszú haj,
kendő. a színészek hétköznapi „civil” öltözékben, egyedül
Nadezdán van bebújós ruha. A „nyitott dramaturgiájú”
rendezésben, a „játék a játékban, széles skálájú
játéklehetőség a színész számára a nézőnek pedig tág
értelmezési lehetőséget biztosít. A darab attól feszült,
hogy nyoma sincs a gyererekes csínynek, itt a szerepek
véresen komolyak.
Az írónő a mai szerb társadalom legfájóbb pontjára helyezi
a hangsúlyt, az utolsó menedék, a család erkölcsi
összeomlására. A minduntalan becsapódó (
vagy felrobbanó)
bombák a hétköznapok részei, a halál sem rendkívül, A
lövésgyakorlatokat imitáló fiú nem akar az asztalnál enni,
a banális tiltakozást a szülők a szokásosnál
agresszívebben büntetik. Az apa szíjjal ütlegeli, „Én
csináltalak, jogom van megölni téged”, az anya ordít,
veszekedéssé fajul az egész. apa vezérelve: „Az okos férfi
a fejét a homokba dugja, fenekét a falnak veti, nem mondja
el mit gondol, senkinek. „Ha gondoltál is valamikor
valamire, ne ismerd be. Nincs bizonyíték rá, Nem én
voltam!” Miközben ezt játsszák, mint valami patkány bújik
elő a szellőztető nyílásból Nadezda ( „remény”) a kissé
debilis kislány (talán boszniai menekült, a rettegés
élményével). Nem beszél. Tehát nem ért szerbül, azaz
idegen. Elkapják, megrugdossák, „mert buta és néma”..
Amikor a fiú lelövi a szüleit, hogy ellophassa anyja
írógépét, Nadezda kétségbeesetten vinnyog, nyüszít, ám
amikor a két „szülő” felkel és ugrándozva távozik, maga is
örül a jó viccnek. Gyönyörű momentum ahogyan az esőben le-
fel szaladgál a lépcsőn, kis állati lény, akinek a
megkötöttsége talán leginkább átsugárzik metafizikai
ertelemben a közönségre. Nadezda néha a szellőztetőnyílás
mögött figyeli a tragikus eseményeket, vagy a színpadról
lekúszva a szemétben bújik meg. A leghálásabb szerep,
mivel a legkiszolgáltattabb, az ő szemével látjuk a
horrorba illő „családi (egyáltalán nem családias)
történeteket” Ime: Angol nyelv tanulás Ilyen szavak mint:
sírgödör, háború, áldozatok, rák, daganat.. A ”szülők
félelmetesek a gyűlöletükben „Nem kapsz enni. Adjanak azok,
akik német márkával megvettek, hogy zsoldosuk legyél, hogy
nekitámadj a rendőrségnek a mi embereinknek. Kinek a
nevében? Hitler, Kohl, Clinton? Azok, akik pénzt adnak
kábítószereznek benneteket, mutasd a pupilládat a lábad, a
fogad. Dominikai zászlót lengetsz, a disznó drogozónégerekért harcolsz?” Andrija: „Nincs pénz nincsenek már
emberek, én is elmegyek Grönlandba.
.Nem generációs ellentétről van szó, , a szülők a rendszer
bábui, amit a gyerekekre vetítenek ki, és ezt az utóbbiak
nem értik, csak eljátsszák A gyerekekben gyűl a bomba
töltete: a gyűlölet, árulás, agresszivitás, („Anyád elad,
apád, elárul, nagyapád feljelent”) ettől lesznek ők maguk
időzített bomba. Már most minden történet a szülők
megölésével végződik. Nem a lázadó gyűlölet a
szeretetlenség miatt, nem is háborognak a megalázáskor, ők
is ütlegelik a gyengébbet. (egyedüli emberi lény a kutya-
lány) hanem hideg gyilkológépek ezek a mosolytalan
gyerekek, pubertáskor elején, nemcsak gyermekkoruk nincs,
ifjúságuk sem lesz. Megcsonkított lelkek, mintha taposó
akna letépte volna a lelkük egyik felét, nem tudnak
megnyomorítottan normálisan élni.
. Tréfából ölni, nem a legjobb vicc, még csak nem is fekete
humor. A mai belgrádi hétköznapok játékszabálya szerint
minden „családi” történetet hirtelen , durván erőszakkal,
kell zárni. Hiszen a körülöttük levő valóságban is így van.
Nincs más alternatíva: rombolni vagy emigrálni. A végén
eljátsszák vágyálmukat, a szülők öngyilkosságát, ami
tudatalatti gyilkosság. Amikor Vojint és Milenat kiterítve
látjuk nem egyértelmű a szülők-e akik felrobbantak,
öngyilkosok lettek-e, vagy a gyerekek ölték meg őket,
vagy az őket megszemélyesítő gyerekek vetettek véget a
maguk életének. Egy bizonyos: meghal a Vojint és Milenát
játszó színész. Nadezda bocsánatot kér az
elhunytaktól: „Bocsáss meg, apuka! Nem akartam, többé
sohasem fogom csinálni. Nem fogok többé piszkos kézzel
asztalhoz ülni, lakást venni, jövőt tervezni, saját
véleményt alkotni, szerelmes lenni, felnőni, férjhez
menni, nem akarok gyereket, haladást, békét. Én csak
kioldottam apa bombáját.”
Az apa paranoiája hogy mindenki üldöz mindenkit, oda vezet
hogy félti a nemzetet saját gyermekeivel szemben. A
darab amelyben, mint benzines palackban benne van a
jelenlegi szerb helyzet, szomorú üzenete történelmi
gyökerű, ugyanakkor meghatározó a társadalom jövőjére. Ezek
a gyerekek nem felejtenek (még Grönlandi emigrációban
sem), továbbadják utódaiknak is, hogy ki támadta meg őket,
legyen az horvát, albán, boszniai, (a szerb népet üldöző
amerikai, német, magyar, stb.), ketyeg a balkáni bomba
amely évszázadok után működésbe lépett és még mindig nem
hatástalanított.