Egy levél nélküli fa tövében,
Egy úton amely nem vezet sehova, találkozik Vladimir és Estragon, két csavargó. Elkezdenek
vitatkozni és Vladimir bejelenti Estragon-nak,
hogy találkozójuk van
egy bizonyos Godot-val, egy rejtélyes figurával, akire a két barát egészen a mű végéig várni fog, ám hiába. A várakozás alatt, két másik alak jelenik meg: Pozzo, aki a vásárra indul, hogy eladja a rabszolgáját, Luckyt. Leállnak beszélgetni egy kicsit Vladimir-ral és Estragon-nal. Lucky szórakoztatja őket a szónoklataival és tánclépéseivel, majd a rabszlga és gazdája tovább állnak, magukra hagyva a két barátot. Pozzo és Lucky távozása után, színrelép egy fiú, levelethozva Didi-nek és Gogo-nak, ahogy hivatják magukat,melyben az áll, hogymásnapig kell várniuk Godot hipotetikus érkezésére. Vladimir kérdezősködik a várva várt szellem-személyről, majd útnak indul a fiú. Pozzo és Lucky a második felvonásban újra megjelennek, kimerültek az idő halálos múlásában. A következő este, Vladimir és Estragon Pozzo és Lucky társaságában tovább várják Godot érkezését. A gazda megvakul, rabszolgája pedig megsüketül. Vladimir és Estragon nem változnak, ámPozzo nem emlékszik arra, hogy találkozott volna a két baráttal előző este. Lucky és ő, újra útra kelnek. Velük ellentétben, Didi és Gogo között nem található meg ez a dominancia a másik fölött, pusztán csak elfogadták sorsukat: együtt várni Godot-ra. Újra megtalálja őket a fiú és bejelenti Vladimir-nak, hogy Godot nem fog jönni. Estragon nem emlékszik arra, hogy találkozott volna Lucky-val, még Vladimir memóriafrissítőprobálkozásai ellenére sem. Kétségbeesésükben,a két barát fel akarja akasztani magát, de egy rövid eszmefuttatás után, úgy határoznak, hogy várnak még egy estét mielőtt véget vetnének életüknek. Estragon: -Menjünk innét!Vladimir: - Nem mehetünk. Estragon: - Miért nem? Vladimir: - Godot-ra várunk. Estragon: - Persze, persze. Ez a párbeszéd talán a leghíresebb a francia dramaturg Samuel Beckettabszurd könyvéből. Bőven kivette részét az 50-es években ebben az irodalmiés kultúrálisirányzatban, és hogy ha néhányan szeretnék megérteni mit is akart szemléltetnikönyve alatt Samuel Beckett, olvassák el a Godot-ra várva című művét. Megtaláljuk benne azokat a kérdésköröket, amelyeket Sartre és Camus is felvetett: "Nincs semmilyen gondolatom a Godot-ra várva könyvemről, nem tudom milyen elképzelésben írtam. Spontán kijött belőlem..." Samuel Beckett.