Szerelem a kolera idején.
Az alapszituáció, összesüritve,
mint egy számitógépes adatállomány, roppant szokványos: két fiatal nagy szerelméböl nem lesz házasság, hanem a lány férjhez megy egy nálánál magasabb társadalmi szinten álló, neves családhoz tartozó orvoshoz. Ez eddig szinte banalitás;de már kevésbé az,
hogy eltelik 50 év,
ötven év jó házasság az író szerint (persze a jó házasságot definiálni legalább olyan nehéz, mint a szerelmet -- higgyünk abban, hogy ez olyasmi, amit mindenki magának definiál),
és akkor egy véletlen baleset következtében meghal a férj. Még ugyanazon délután megjelenik a gyermekkori szerelmes ifjú az özvegynél, és kijelentve, hogy ötven éve erre a pillanatra vár, megkéri feleségül.
Szerelem? Èppoly kevéssé tartoztatta meg magát az elmúlt ötven év alatt, mint a legendás Odysseus vándorlásai során. Avagy? Az a tudat alatti hajtóerö, ami a vadászokat is hajtja ujabb és ujabb vad után? Csak még egyet nem sikerült elejteni ...
Gabriel Garcia Marquez lebilincselöen tud irni, ajánlom ezt a könyvét mindazoknak, akik nem riadnak vissza néhány száz oldal elolvasásától. Az, hogy a könyv Dél-Amerikában játszódik és nem a mai korban, bövítheti esetlegesen hiányos történelmi és földrajzi ismereteinket, de mindezt úgy, hogy szinte észre sem vesszük, mert az emberi sorsok kötik le a gondolatainkat.
Egy történet végét nemcsak detektivregények esetén nem illik elárulni. De annak, aki hisz a végtelen szerelemben, soha nincs is vége -- legfeljebb a könyvnek.
További ismertetés a következőről Szerelem a kolera idején