George Bowling minden tekintetben átlagos ember. Az 1938-as Londonban él
és biztosítási ügynökként dolgozik; minden este
egy barna, zöldajtós sorházba jár
haza az Ellesmere Road 191-be, a feleségéhez, Hildához és a két gyerekhez. 45 éves, de
már elhízott,
ami nem baj, hisz a kövérek vidám, kedélyes fickók, ugyebár, most kapja az első műfogsorát, ami majd sokat javít a mosolyán, a lóversenyen nyert tizenhét fontról nem is beszélve. Életében először a nyereményről nem tud az asszony, a bankban lapul, várva, hogy George mire fogja költeni: szivarra, italra, vagy egy csinos nőre? S miközben George ezen elmélkedik, gondolatai messze elragadják, a múltba, gyerekkorának helyszínére, Alsó-Binfieldbe. A poros, álmos kisváros újra megelevenedik, és George mesélni kezd a gyerekkorról, szüleiről, gabonakereskedő apjáról, erős, dolgos anyjáról, és félhülye bátyjáról, Joe-ról, aki tizennyolc évesen eltűnt, Elsieről, az első szerelemről, és mindenről, ami egy városka kisvilágához tartozik.
Hősünket a méla nyugalomból az első világháború rázza föl: bevonul katonának, és mialatt ő a fronton van, meghalnak a szülei. Nincs tehát oka visszatérni szülővárosába, Londonban ügynökként próbál szerencsét.
Itt ismerkedik meg Vincentékkel, az Indiából hazatért családdal, rövidesen feleségül veszi lányukat, Hildát. A történet itt körkörösen visszatér kiindulópontjába, 1938-ba, és a nosztalgiázás arra készteti George-ot, hogy valóban visszatérjen Alsó-Binfieldbe, ahol azonban már semmi sem a régi. A házak, a táj, még az emberek is megváltoztak, a múltat már semmi sem idézi és George kiüresedve indul haza. Látogatásának egy értelme talán mégis volt: ráébred a jelen, a család fontosságára, és újult érzelmekkel indul haza, mindennapi életébe.
További ismertetés a következőről Légszomj