Ha a mű előtörténetét nézzük, akkor meglepődve olvashatjuk,
hogy Göncz Árpád első regénye öt esztendőt pihent a könyvkiadó paksamétái között, mire 1974-ben megjelenhetett. A kor politikusai nem szívesen adtak lehetőséget az írónak arra, hogy önálló művel jelentkezzen, ráadásul egy olyannal, ami komoly párhuzamokat rejt magában.A történet a XV. században játszódik
és történelmi alapjai vannak. Az előreformáció egyik ágának a waldens-eretnekek 1401-es soproni elítélése szolgál kiindulásául. A műben két fő alak hitbéli, világlátás béli szembenállásán keresztül a
hatalom és az egyén, a másként gondolkodókat kirekesztő nyomás viszonyait ismerhetjük
meg. A regény a kettejük nagy szellemi küzdelmét, a mindkét oldalon megfogalmazódó igazságok harcát mutatja be. Miklós -az egykori ötvösmester- a Waldo Péter tanításait követő soproni keresztények vezetőjeként kerül az inkvizíció ítélőszéke elé. Vele áll szemben a Barát -a katolikus egyház görcsösen hithű inkvizítor papja- igazi szellemi ellenfélként. A Barát, az inkvizíció eszközei történelmünk során számos esetben visszaköszönnek, talán azért mert ezek az eszközök a mindenkori elnyomó hatalom eszközei. A regény elején a Barát szembesíti Miklós mestert az új hit egyik öreg követőjének megkínzásával, azzal, hogy a testi gyötrés mily könnyen töri meg a szellemi ellenállást. Teszi ezt azért, hogy Miklós mester láthassa: a hatalom eszközei mindenkit megtörnek. De a Barát az igazi hatalmat szeretné, azt, hogy Miklós önmaga adja föl hitét, ezért aztán nem fizikailag, hanem lelkileg igyekszik megtörni. Megadja neki az elmenekülés halvány reményét, a „veled másként bánunk” kecsegtetését. Miklós azonban inkább vállalja a sorstársaival azonos szenvedést, a börtönt, az elítélést, mert érzi igazát, és mindvégig bízik abban a reményben, hogy fia –akinek sikerült elmenekülnie a városból- tovább élteti a tanítást.A börtön leírása, a szenvedés fokai, az ügy iránti elkötelezettség, és a korabeli viszonyok átélhető megfogalmazása teszi mesterművé Göncz regényét. Göncz Árpád élettörténetét ismerve tudhatjuk, hogy politikai tevékenysége, a hosszú börtönévek tapasztalata, a történelmi kor intenzív megélése ad hiteles alapot a műnek. Nem véletlen, ha olvasás közben önkéntelen párhuzamot érzünk az 1950-es évek viszonyaival. A „modern inkvizíció” a lelki terror, az előre megírt jegyzőkönyvek, a megfélemlítés eszközeit ugyan úgy alkalmazta, mint tette azt az egyház évszázadokkal ezelőtt.Ez a párhuzam az oka annak, hogy sokáig nem jelenhetett meg ez a mű.Göncz Árpád William Styron amerikai írónak mesélte egy alkalommal: „Az egyik írásom, a Sarusok, csak úgy jelenhetett meg, hogy a kiadó igazgatója mindenképpen ragaszkodott egy mondat kihúzásához. Ez a regény kulcsmondata volt.
„Több igazság közül mindig az üldözött igazság az igazabb." Styron erre azt válaszolta: „Istenem, de jó maguknak! Hogy az államhatalom képes egyetlen mondat ellen harcolni! Én bezzeg mondhatok, írhatok akármit, a kutya se figyel oda.”Ma amikor befejezve az olvasást, megírtam ezt a néhány mondatot, Göncz Árpád éppen 85. születésnapját ünnepli. 1922. február 10-én született.
További ismertetés a következőről Sarusok