Bródy Sándor A nap lovagja című regényét 1902-ben írta. A regény cselekménye Gasteinban indul, a korán kiélt emberek –– byroni ifjak –– kedvelt üdülővárosában. Július vége lévén már csak kevesen maradtak, ám itt van
egy herceg és a szeretője: Juli, az egykori színésznő, aki folyton parókát hord, nem nagy szépség. Asztalos Aurél újságíró a párt meglátva eldönti: általuk karriert csinál. Végigfut agyán a korábbi pénztelensége, ami nála összefügg az igazság keresésével. Az igazság tehát elméjében negatív érték lesz, az egyetlen pozitívum, amit ember az életében elérhet, az a kényelmes élet,
hogy nem
kell dolgoznia, hanem mással dolgoztat. Aurél kettős személyisége kiütközik, mikor azon gondolkodik, hogyan férkőzhetne a herceg közelébe: eszébe jut, hogy írhatna róla egy kedveskedő cikket, ám megundorodik önmagától az ötlet miatt. Végül egy kirándulás alkalmával ismerkedik meg velük. Aurél éppen egy kereskedő társaságában van és fest, mikor Juli arcképet szeretne tőle rendelni. Kiderül persze Aurélról, hogy nem festő, hanem író, ami a hercegnek nem igazán imponál, de Aurélnak végülis sikerül visszatornásznia az elején megalapozott presztízsét. Idővel apró ajándékokat (arany inggombot) kap a pártól, az úri társaság is befogadja. Aurél végre boldog, és bizonyos lényegtelen dolgokban, például a pedantériájában valóban rokonlélekre akadt a herceg személyében. Juli már a kezdetektől fogva hajlandóságot mutat az újságíró iránt, Aurélnak pedig eredeti terve is az volt, hogy Julin keresztül férkőzzön a herceg kegyeibe. Ugyanakkor feltűnik a színen egy másik lány is, Annie (nuszika), aki beleszeret Aurélba. Annie egy talpraesett, magabiztos mágnáslány, és Aurél elárulja neki, hogy ő valójában szegény. A regény főhősének gondolatai folyvást a pénz körül forognak: mikor nem kapja meg apanázsát, kiborul, hisztérikus rohamai vannak, és rájön: a pénz teheti őt egyedül boldoggá. „És ebben a pillanatban rossz ember lett. Két pillanat megcsinálta egész életének programját: «Az asszony a kedvesem lesz; a lány a feleségem lesz!»” Ezután Nuszikával egy bukolikus idillt idéző völgyben sétálgat, majd a hercegékhez menet egy temetőn megy keresztül, ez előrevetíti sorsát és maga is beleborzong. Ekkor találkozik Helynélküli Jánossal, aki maga is újságíró, ám lenézi a karrierista embereket. Azért jött, hogy megmentsen egy lányt az erkölcsnek. Aurél élete végre kezd egyenesbe jönni: a herceg állást szerez neki. Juliról megtudjuk, hogy nem szerelmes Aurélba, csak szüksége van neki egy olyan személyre, aki azt jelenti saját maga számára, mint ő maga a hercegnek. Ugyanakkor eddigi szeretőit mind a herceg juttatta zsíros álláshoz, habár nem tudta, hogy azok Juli szeretői voltak. Julival szemben Nuszi igazi idealista: rajong a reformerekért, stb. Aurél minden helyzetben tudja, hogy melyik nővel hogyan kell bánnia. „szívtelenség és szentimentalizmus” között mozog a jelleme, mikor otthonról levél érkezik, hogy haza kell mennie, mert anyja betegeskedik, ám ő erre csak bosszúságot érez. Mindenesetre Pesten összeírja, mi kell ahhoz, hogy tehetős embernek hasson visszatértekor. Elsőként jegyzi fel, hogy szüksége lesz pisztolyra…A h.-i uradalomban Juli meglátogatja és mesél a herceg és a herceg apjának múltjáról (az apa hat fiatal lányt tartott szeretőnek). Aurél retteg, hogy Juli ott akarja hagyni a herceget, mert a nő egyre kiszámíthatatlanabb és zaklatottabb.Gasteinba visszatérve megtudja Aurél Nuszitól, hogy Zsiga, a lány testvére is Gasteinban van. Egy teniszmeccsen ismerkednek össze, Aurél ösztönösen tart a bátytól. Juli eközben megsejti, hogy Aurélnak viszonya lehet Annievel, ezért a herceggel maga elé rendelteti a lányt. Ő azonban nem jelenik meg, mivel Zsiga bátyja szobafogságban tartja, a hercegnek pedig megüzeni, hogy beteg a lány. A herceg is sejthet valamit: Julit Aurélhoz akarja adni.Aurél veszte lassan elkerülhetetlen: Julival éppen egy kiránduláson vannak, mikor találkoznak Zsigával. Zsiga megsérti Julit ––olyasmit olvas a fejére, ami egyébként igaz, hogy a nő szerető –– , ezért Aurél kénytelen párbajra hívni Nuszi bátyját. A párbaj előtt találkozik Aurél Nuszival és együtt hálnak, valamint Aurél két énje viaskodik: mindkettő számára értelmetlen a párbaj. Végül éjszaka Aurél elmegy Helynélküli Jánoshoz, akit párbajsegédjének jelölt, hogy beszélgessenek. János még a régi kor szellemében él: a Népért akar írni, az Igazságot. (Azonban a korban ez az eszme már régen halott, ezért sincs ’helye’ ebben a világban neki sem.) Nem sikerül Aurélt megnyugtatnia, és a narrátor is kimondatja hőse fölött a kíméletlen ítéletet, Helnyélküli János szerepébe öltözve: „Maga csak olyan talmi lovagja a napnak.”Aurél végül úgy indul párbajra, hogy anyjának egy sort sem ír, pedig mélyen magában tisztában van a párbaj kiemenetelével. A végső órán Aurél annyira megijed, hogy Jánosnak azt kell hazudnia, hogy a pisztolyok nincsenek töltve, csak hogy mentse újságírótársa becsületét. Aurél halála különösebben nem nyomja rá a bélyegét a regény többi szereplőjének további életére: a herceg elmorzsol egy könnycseppet, Juli kiborul, de szeretőjében kell tartania a lelket, Annieban idővel a fiú emléke elhalványul. „És a föld alá helyhezett hősünknek anyja? Az író itt nem tud semmit mondani –– a hangja elfogy.”
További ismertetés a következőről A nap lovagja