SZÜLETETT NYELVÜNKÖN…
A
magyar anyanyelv dicsérete a XVII–XVIII. században
(Szöveggyűjtemény).
A kötet XVII.
de főleg XVIII. századi szerzők különböző műfajú munkáiból mutat be olyan
részleteket, amelyekben valamilyen formában a magyar nyelv, az anyanyelv, „született nyelvünk" mellett tesznek hitet az írók. A
kifejezéseik sokszínűsége, az érveléseik sokrétűsége, a használt nyelvi
fordulatok zamatossága, s ami a legfontosabb a mondanivaló időszerűsége
ragadják
meg az olvasó képzeletét.
A
szöveggyűjteményből az a XVII–XVIII. századi írói, nyelvészi, mecénási atitüd
is kitetszik, amellyel a nemzetük hasznára akarnak válni, a magyar
NYELV kifejező erejét téve próbára. A „született nyelvűk" tisztaságát féltők,
meg a nyelvet bátran – néha vakmerően – újítók egymással közösen, gyakran
egymással szembeszállva teszik munkájukat a köz javára. Az
idézett szerzők között ismertek és kevésbé ismertek sorakoznak A tárgyalt
korszak a
nemzeti irodalmi nyelv kialakulásának, a nemzetté válásnak korszaka.
Írók, költők, nyelvészek, természettudósok, filozófusok, egyházfik és világiak
tették próbára szellemi képességeiket azért, hogy „rámába" szedjék az akkor még visszafogott „együgyű" nyelvet. A megmérettetés
igénye, a felzárkózás lehetősége ("hát
mi nemes indulatú és gondolkozású Magyarok alábbvalók akarnánk e' más
pallérozott nemzeteknél lenni ?”) ösztönzőleg hatott.
A nemzeti érzés felszínre kerülése, a
nemzeti érzés tudatosítása egyre erőteljesebb lesz ebben a korban, és ebben
első helyen áll a nemzeti nyelv motívuma. A gyűjtemény alapgondolatát Aranka György fogalmazta meg 1808-ban:
„Rossz Hazafi Hazafinak,
Ki Törvényét megszegi:
Kicsiny Magyar az Magyarnak,
A' ki Nyelvét megveti.”
Tudósok,
mérnökök, teológusok, messze földet megjárt, de hazatért hazánkfiai tettek kísérleteket
egy-egy nyugaton elterjedt könyv lefordítására, hogy az egyszerű emberek is
hasznát vehessék azoknak. Nagy szerep hárult itt azokra a főurakra, nemesekre,
akik pártfogóként, mecénásként álltak egy-egy könyv megjelen(tet)ésének
hátterében. A szövegek nagy része könyvekhez írt előszavakból, ajánlásokból, a
„kegyes olvasóhoz" intézett elöljáró beszédekből állnak, ezekben
találkozunk ugyanis a szerzők indoklásainak, érveléseinek felsorakoztatásával,
mintegy igazolva önmagukat, hogy miért írnak ők magyar nyelven. A téma pár
soros, de határozott megfogalmazásai, egyházi és világi alkotások, irodalmi és
„szakkönyvek”, eredeti művek és fordítások, kimondottan nyelvészeti
problémákkal foglalkozók, vagy azokat csak mellékesen érintőek sorakoznak fel.
Próza és vers. Helyet kapott
egy pár korabeli értékelés is, amely a személyre
szóló dicséreteken túl a vállalkozás merészségét, bátorságát, újszerűségét
emelte ki.
A
Szöveggyűjtemény fényt vet az ajánló levelekben, dedikációkban többnyire a
pártfogó felé kinyilvánított köszönet, s hálaadás mikéntjére, a kor szelleméhez
alkalmazkodóan túldicsérve a patrónusok érdemeit Az elöljáró beszédben, a
kegyes vagy érdemes olvasóhoz intézett szövegben, a bevezetésben került sor a
vállalt munka - legyen az eredeti alkotás vagy műfordítás szükségének,
fontosságának, kivitelezési, megvalósítási módjának felvázolására.
Az egész szöveggyűjtemény
három kulcsszó körül bontakozik ki. Az egyik az anyanyelv („anyai Nyelvünk”; „született nyelvűnk”, „honnyai nyelvünk” stb.), a másik a haza
(„Haza dolga”, „Haza haszna”, „Haza
Köz-tzélja”, stb,), a harmadik a nemzet („Nemzet dicsősséggel tündöklő Napja”, „szenvedő Nemzetűnk veszedelme”, “a Magyar Nemzet' bóldogúlása" stb.). A haza, az
anyanyelv, és a nemzet felemelkedésének különböző járható útjai körül zajlik a
vita megszólaltatott szerzőink írásaiban, akik mindannyian egyként, a nemzeti
felemelkedés elkötelezett híveként jelentkeznek.
A szövegeket a
szerkesztő betűhíven közli, a korabeli helyesírást is megőrizve. A szövegek
olvasása nem jelent különösebb nehézséget a gyűjteményt önállóan használépiskolás tanulónak sem. Ott ahol ez felmerül, egy pár mintaszöveg esetében,
a mai olvasat is rendelkezésre áll. A nyomtatásban előforduló rövidítések, „abreviaturák” < >-ben feloldottak. A
szövegekben előforduló latin mondatok nagy többségükben a szerzők fordításában,
vagy lapalji jegyzetekben találhatók meg. Azok a latin, elmagyarosított latin,
német vagy görög szavak, kifejezések, amelyek különállóak, megtalálhatóak a
szöveggyűjtemény végén elhelyezett szómagyarázatban. A korba való jobb
beágyazás érdekében a névmagyarázatban szintén megtalálhatóak
a szövegben előforduló szerzők, pártfogók, nyomdászok, különböző más személyek,
bibliai alakok neveinek feloldásai is, rövid eligazító életrajzi,
családtörténeti ismeretekkel az említett személyekről. A kötetet az eredeti kiadványok
címlapjai, jellegzetes díszlécei és záródíszei (ornamentikái) gazdagítják.
További ismertetés a következőről SZÜLETETT NYELVÜNKÖN…A magyar anyanyelv dicsérete a XVII–XVIII. században (Szöveggyűjtemény).