Apámuram
Gavino Ledda döbbenetes önéletrajzi műve egy írástudatlan szardíniai pásztorfiúról.szól, akit
apja nagyon korán munkára fogott.
Az értelmes, érdeklődő fiúcska alig néhány napot tölthetett az iskolában, amikor apja kivette onnan és mint legidősebb fiút, arra kényszerítette, hogy a nyájat őrizze. Egyedül, mindentől és mindenkitől elvágva kellett élnie a
kopár vidéken, megvédenie magát és a nyájat a farkasoktól. Néhányszor megpróbált elmenekülni, de ezt apja mindig kőkeményen megtorolta.Tizennégy évig élt magányosan a hegyekben. Húszéves koráig azt hitte, a birkákon, apja zsarnokságán és néhány hasonló sorsú pásztorfiún kívül semmi más
nem létezik a világon. Ekkor néhány vándormuzsikus járt arrafelé és ez a kis Gavino lelkében, aki akkor hallott életében először muzsikaszót, dudaszót, egészen új, addig ismeretlen dimenziókat nyitott. Sikerült megszereznie a hangszert, és kicsikarnia belőle néhány dallamot. Megszökött a birkáktól, apja zsarnokságától, beállt katonának és az addig analfabéta fiú iszonyatos szorgalommal megtanult írni-olvasni. Ezután persze nem állt meg, folytatta a tanulást mindaddig. amíg nyelvtudományi doktorátust szerzett, és professzor lett belőle. Később megírta önéletrajzi művét, amely bepillantást enged a szegény szárd falvak ismeretlen, kemény világába.
A kis Gavino élete nem volt rendkívüli. Teljesen elfogadott hagyomány volt, hogy az apák már gyermekkorukban szigorú munkára fogták gyerekeiket, teljesen rendelkeztek velük.Erre elsősorbam a szegénység kényszerítette őket, hiszen így nem kellett megfizetniük egy alkalmazottat. A könyvből Paolo Taviani nagysikerű filmet is készített.
További ismertetés a következőről Apámuram