Faludy György: Jegyzetek az idő sodrában
1991 – 1994. Ki emlékszik ezekre az évekre? Ki nem emlékszik ezekre az évekre? Ezekre a felfordult, megrendítő évekre. Amikor mindent, amit nem ismertünk, tanulni kellett, és minden tanultat elvetni. Amikor nyeltünk és háborogtunk. De tanultuk azt is, ami eredendően a mienknek kellett volna lenni, a szabadságot, a szólásszabadságot és a demokráciát. Nyeltünk, mert nem tudtuk eldönteni, kinek is van több behoznivalója, annak aki fent van, vagy annak, aki lent, nem lehetett biztosan tudni, ki érti és ki nem ezeket az éveket.
Hát Faludy Györgynek nem voltak kételyei. A rendszerváltást megelőző évben tért vissza Kanadából, a világ egyik legdemokratikusabb országából. Kisujjából, majd tollából rázta ki az elemi és felsőbb gondolatokat.
Faludy György többszörösen is megalázott, szenvedésre ítélt ember volt Magyarországon. Az ilyenek öklüket rázták akkoriban, ordítoztak, igazságot követeltek. És akkor jött ő, a fura frizurájával és olyan szelíden, okosan, halkan mondta el bölcs gondolatai, hogy sajnos sokan meg se hallották.
E négy publicisztikáit, cikkei kötötték kötetbe, mely cikkek olyanok, mintha a mához szólnának. Hatalmas közhely ez, de valóban fel kell tenni a kérdést, megállt az idő? Vagy egész egyszerűen beállt az agyérmeszesedés korszaka, s elfelejtettünk tanulni?
A szelíd ember olyan témákat, az élet ama dolgait dolgozza fel, emel ki az érdektelenségből, amit akkor sürgetően meg kellett volna változtatni, tisztázni kellett volna.
Egyszerű, életszagú megnyilvánulások egy értelmiségi ember asztaláról. Jó ezekre visszanézni, mert talán sokan elfelejtették, hogy kinek mi volt akkor a zászlajára írva, kinek milyen volt akkor az arca. Faludyt olvasva, borzalmas évek voltak, melyek nem múltak el nyomtalanul.
Faludyt olvasni annyi, mint tisztességet tanulni. Inni egy kortyot abból a bizonyos tiszta forrásból, felemelkedni. Faludy nem dübörög, még akkor sem uszul, amikor dühös, amikor nem talál magyarázatot nyilvánvaló dolgokra. Arra, hogy egyesek mit miért tesznek, vagy éppen nem tesznek. Miért mondják, és miért hallgatnak.
A távolságtartás, az elvonatkoztatás zsenialtását tanulhatjuk el tőle, legyen a téma politika, közélet, irodalom, környezetvédelem. A gondolatoknak olyan kordonjait állítja fel, mely a hülyeségtől véd meg. Például tisztába jöhetünk azzal, hogy mi is a különbség a bosszú és az igazságszolgáltatás között. Hol helyezkedik el a jog, mit jelent az, hogy törvényesség. Mit és hogyan kell betartani, mikor kell változtatni. S azt is, hogy az elsózott étel ehetetlensége nem azonos a haszontalan anyagból készítettével.
A holland táncszínház kapcsán írja: „A hollandok tudják, amit minden igazán civillizált ember tud: hogy egy ember és egy nemzet ne álljon a tükör elé és magasztalja közben önmagát – mert ez semmi jóra nem vezet.”
Néhány fejezetcím álljon itt, amelyek már önmagukban is izgatóan felkeltik az olvasó érdeklődését, vajon mit ír erről Faludy. Nemzeti gyűlölködés, A szociáldemokraták hűlt helye, A Zétényi–Takács törvény, Amerikanizálódás, Művészetpártolás, A szabadság három arca, Japánok, sumérok, magyarok, Túlnépesedés, A liberális ideál, A nacionalizmus fúriái.
Humor és humánum, ez jellemzi az olvasottakat. „Fontos, emberséges, európai, művelt, érdekes, és nagyon-nagyon kellemes könyv. Iróasztalomon hagyom, hogy másodszor is elolvassam.” Ezt írja Faludy Esterházy könyvéről, s ha nem tekinti plágiumnak, ezt írom én is – róla.
Tibeth
További ismertetés a következőről Jegyzetek az idő sodrában