A címből nem derül ki, hogy a
Magyar Nemzeti
Bank elnökének, később a Világbank igazgatójának önéletírását tartjuk a kezünkben. Kárász Artúr (1907–1992), közgazdász, egyetemi tanár. Önéletírását a nyolcvanas évek végén írta, távol a hazától évtizedek messzeségéből.
Jellegzetesen monarchiabeli családból származott, a család épp Erdélyben élt, így Kárász is ott született. Jogot tanult. Párizsból hívták haza a Magyar Nemzeti Bankhoz dolgozni Imrédy Béla igazgató alá még Popovics Sándor elnöksége alatt. 1931-től a Magyar Nemzeti Bank munkatársa, ahogy ő írja „clearing boy”. (Imrédy később a bank
elnöke is lett.) Életszerűen ír a bankban töltött időkről, a fogadtatásról, a feladatokról, de a bank
és az ország viszonyáról, a gazdasági válságról. Érdekesek a külföldi országokról írt gondolatai, saját külföldi kiküldetéseinek emlékei is. Leírja, hogyan élte
meg a háborút. A negyvenes években már főfelügyelő, igazgató. Bankelnöki szereplése a háború utáni időszakra esik, mindössze néhány hónap 1945. augusztus 31-től november 15-ig. Alig 39 éves korában a politikai számítások a pártok hatalomharcainak végeredményeként lett a jegybank parasztpárti elnöke. A negyvenes évek végén azonban ő is külföldre távozott, 1948 júniusában egy római meghívásáról nem tért haza. Külföldön élt és dolgozott először Franciaországban, majd az USA-ban és Bolíviában. 1956-tól a Világbank munkatársa, 1968–1972 között európai igazgatója. 1974-től a Siemens franciaországi alelnöke, 1976-tól elnöke. Amerikai évei után a Világbank nyugdíjazott párizsi igazgatójaként halt meg a kilencvenes években
A függelék értékes kordokumentumokat ad közre: a magyar kormány gazdasági békejavaslatait a második világháború után, az 1946. évi június 12-i Nemzetgyűlés külügyi bizottsága béke előkészítő albizottsága egyik ülésének jegyzőkönyvét, a genfi magyar akadémiai napjának megnyitó beszédét 1983-ban és a Nagy Imre emlékünnepen 1988. június 16-án elhangzott beszédet.
További ismertetés a következőről 80 év a Föld körül