A
regény az Afrikai szeretők című regény folytatása. Corinne Svájcban éli az életét, a regénye nagy sikert aratott világszerte,
és készítik belőle a filmet. Corinne egyre nagyobb nosztalgiával gondol afrikai életére. Férjétől a svájci törvények alapján már elvált, és hosszú egyeztetések után a kenyaiak is elismerték a válást. Így már semmi akadálya sincs annak,
hogy különösebb probléma nélkül visszatérjen Afrikába. A kiadójával felkerekednek, és elindulnak Kenyába. Korábban a férje testvérén, James-en (egyetlen, aki a családban olvasni tud) keresztül értesítette a kinti családját, hogy meglátogatják őket, és a visszajelzés alapján szívesen várják őket. Corinne nem viszi magával a lányát, Napirai-t, mert az ottani törvények szerint a legkisebb lánygyermekkel a nagymama rendelkezik. A látogatást pár napnál hosszabbra nem tervezték, így a történet ennek a pár napnak az eseményeit öleli fel. Nairobi-ból két terepjáróval érkeztek meg Lketinga falujába. A faluban szívéjesen fogadták őket, az
egész család örült, hogy
újra láthatja Corinne-t. Lketinga szemére vetette Corinne-nak, hogy a lányát nem vitte magával, de Corinne kimagyarázkodott. A család nagy ünnepléssel várta őket, a tiszteletükre egy kecskét is levágtak. Corinne minden családtagnak ajándékot vitt, bőkezűen osztott ajándékokat. Lketinga közben újra megnősült, és a második asszonytól egy lánya is született. Azonban az asszony utána sorozatban elvetélt, így visszaköltözött a szüleihez. Lketinga hallva a hírt, hogy Corinne meglátogatja, újra megnősült, hogy Corinne lássa nem maradt magányosan. A harmadik asszony még nagyon fiatal, és a történet idején építi fel közös kunyhójukat. Lketinga elmondja Corinne-nak, hogy az ő törzsüknél nincs olyan, hogy válás, ezért ő továbbra is asszonyának tekinti Corinne-t. Corinne meglátogatja az Afrikában fogató filmeseket is, és megismerkedik az őt alakító színésznővel, a rendezővel és az egész stábbal is. Tetszik neki, amit lát, és örül, hogy elkészül majd a film. (megjegyzés: a filmben nem valódi nevükön szerepelnek a regény főhősei). Találkozik Giuliani atyával is, és nosztalgival gondolnak vissza a régi szép időkre. Az egész történetben többször is visszaemlékezés van, leírja az előző regény egyes eseményeit, ami nem igazán szerencsés. A történet végén elbúcsúznak, és Corinne megígéri, hogy legközelebb már Napirai-t is elviszi.
További ismertetés a következőről Visszatérés Afrikába