A
Megasztár első szériájának versenyzője kezdettől fogva megosztotta a közvéleményt: voltak, akik nem szerették, sőt
egyesek még a tehetségét is megkérdőjelezték, esetleg a származása, a múltja miatt nem tudták őt elfogadni. Egyvalami azonban biztos: végre felfigyeltek a tehetségére, sokan megszerették a hangját, ezért második helyezést ért el a versenyen. Innentől kezdve a bulvársajtó érdeklődésének központjába került, amelynek a zárkózott lány nem örült túlságosan, hiszen ő csak énekelni akart, arra nem számított, hogy a sajtóhiénák ízekre szedik. Miután család nélkül, nevelőintézetben nőtt fel, keveset tudott a kinti világról, egyedül Anyácska, a tiszadobi nevelőotthon igazgatónője állt mellette, ő jelentette neki a családot, a biztos hátteret. Nem sokkal a verseny után jelent meg Anyácska naplója, amelyet egyes szám első személyben írt Ibolyához, amely lényegében az
énekesnő életének történetét foglalja össze, de betekinthetünk a
Megasztár kulisszái mögé is, illetve bemutatja azt is, hogy Ibolya élete mennyire megváltozott a műsor után. Ez nem egy szokványos életrajz, ugyanis a múlt és a jelen felcserélődik, mert a könyv a tiszadobi évekkel kezdődik, majd a versennyel, illetve az utána következő eseményekkel folytatódik, hogy végül az énekesnő múltjával fejeződjön be. Anyácska naplója egyben szociográfia is, mert Ibolya sorsán keresztül bemutatja az állami gondozott gyermekek világát is, amellyel az átlagember ritkán kerül kapcsolatba. Nekünk családban, biztonságban felnőtt embereknek elképzelhetetlen az ő helyzetük, szeretet és biztonság nélküli életük.