Benedek Elek 1859. szeptember 30.-án Székelyföldön látta meg a napvilágot. Elemi iskoláit Kisbaconban járta,
a későbbiekben pedig Székelyudvarhelyen készült egyetemi tanulmányaira. Budapesten bölcsész szakon tanul, tanárnak készül, de lelke mélyén már bontakozik a briliáns író.
Diákévei alatt mutatja meg az általa összegyűjtött népköltészeti alkotásokat Gyulai Pálnak, a híres kritikusnak. A székely népköltési gyűjtemény osztatlan sikert arat, ekkor felhagy tanulmányaival és újságírónak áll.
Nevéhez fűződik az első magyar ifjúsági könyvsorozat, mely a Kis Könyvtár címet viselte. Átdolgozta Az Ezeregyéjszaka meséit, a Grimm történeteket, valamint verseket és színdarabokat is írt.
Ám számomra mégis az 1885-ben megjelent Székely Tündérország tűnik a legmaradandóbb alkotásnak, mely már önállóan megírt népmeséket is
tartalmaz. Hiszen ki ne hallgatta volna gyerekkorában visszafojtott lélegzettel Benedek Elek történeteit, melyek a magyar mese és mondavilág csodákkal teli országába kalauzolja el az apróságokat. Varázslatra szomjazva vártuk esténként a népi hagyományokra épülő történeteket, melyek ősi és mély bölcsességükkel irányt mutattak a felnőttek különös világába is.
A Nagy Benedek Elek
meséskönyv ezekből az alkotásokból tartalmaz egy csokorra valót. Fellelhetjük benne A gyémántkrajcárt, A két bors ökröcskét, A kacor királyt és a Három kívánságot is. A könyvben egyetlen fehéren hagyott foltocska sincsen, hiszen a zseniális illusztrációkat Vida Kata készítette. Így a kisebbek is könnyedén belekapaszkodhatnak a mesék fonalába, miközben vizuális kiegészítést kapnak a könnyebb szövegértéshez.