Gabriel José de la Concordia: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet /Mi Marquez? / Vita folyik a körül, hogy melyik könyvét érdemes elsőként elolvasni, honnan érdemes kezdeni azt a monumentális folyamatot amit megírt.
Úgy gondolom, ahhoz, hogy megértsük minden egyes könyvét elsőként az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet c. könyvel kell kezdeni. Ez a
könyv felkarolja élete történetét, elénk tárja azokat a helyszíneket, eseményeket, személyeket, akik feltűnnek a előző műveiben is. A könyv
egy korona, vagy mondhatnám kicsit Tolkien felé kacsintva, ez a könyv az egy gyűrű az összes felett.
Mitől nagy író Marquez? Sok könyvet írt melyek soha nem kaptak elismerést
és nem kerültek az olvasók kezébe, csak most, hogy az életrajzi könyve piacra tört. Ahogy élettörténetéből is kiderül éveken át nem talált rá arra a témára, arra a fogalmazásra amivel berobbanhatott a könyvesboltokba. A Száz év magányra jellemző csapongás, nehezen átlátható szálak, csiszolatlan fogalmazás megérett az életrajzi könyvében. Minden sora úgy van megírva, mintha egy mérnök pont oda tervezte volna, mintha nem is lehetne másképpen fogalmazni, csak úgy ahogy van.
A könyv talán pont ezért sok helyütt hatásvadász. Rögtön az első mondat:
"Anyám megkért rá, hogy menjek el vele eladni a házat." Már az első sor felkelti az érdeklődésünket kettő szóval
ami minden ember életében fontos. Az Anya és a család háza.
A könyvet olvasva gyűjtésbe fogtam, kigyűjtöttem azokat a sorokat melyek önmagukban is képesek megállni egy fehér papíron.
„...még az ilyen vereségérzés is a hasznomra válik, mert nincs olyan dolog ezen a világon, se a másvilágon, ami ne lenne hasznos egy írónak.”
„Nem hagyhatom, hogy ugyanaz a vér, ami a gyerekeim ereiben folyik, csak úgy szétszaladjon.”
„A többit is ő intézte, míg kancacombjainak hagymalevesében tocsogva, magányosan meg nem haltam rajta.”
Gabriel Garcia Márquez példakép lehet mindazoknak akik önmegvalósításra törekednek. Szembe szállt édesapja akaratával, felhagyott egyetemi tanulmányaival és tűrve az éhezést a hajlék nélküli létet, kűzdött azért, hogy író lehessen.
Bár nekünk európaiaknak nehéz, de el kell fordítanunk az arcunk a varázslatos helyszínektől, díszitő elemektől, mert ha épp barranquillaiak lennénk, nem is volnának olyan különlegesek a könyvben elénk tárt helyszínek. Ha egy pillanatra képesek vagyunk arra, hogy eltekintsünk a hatásoktól és a könyv szerkezetét fogalmazását vizsgáljuk, akkor vesszük észre, hogy ez a könyv az első betüjétől az utolsóig mérnöki pontossággal lett megszerkesztve.
"A következő hét csürötökén, amikor a nemzetköi egyetnemértés közepette eltöltött újabb haszontalan nap után beléptem a genfi szállodába, ott várt a válasz."
A könyv utolsó szava: válasz. Hiszen ilyen az életjünk is kérdés aztán a válasz és ott van vége. A könyvet egy figyelem felkeltéssel indította, majd befejezte a kérdésre feltett válasszal.
/Egy feles rum kevés citrommal./
További ismertetés a következőről Azért élek, hogy elmeséljem az életemet