Az arany
virágcserép,12 vírrasztóból tevődik össze.Hoffmann, egyik leg híresebb
műve.A történet rövid kis tartalma:Drezdában, Anzelmus, az ügyetlen deák rohan a Linke Fürdőház felé,
hogy ott félre tett pénzéből egy kicsit mulatozzon, azonban útközben bele botlik egy zsémbes kofa almáskosarába, s szét szórja annak tartalmát. Kárpótlásul oda kell adnia a nőnek a pénzét, ráadásul az még meg is átkozza. Az Elba partjára megy, egy bodzafa alá telepedik, s el kezd pipázgatni. Itt látomása támad: kristálycsengők hangját hallja, és három csodálatos arany zöld kígyót lát. Különösen az egyik sötétkék szeme igézi meg... A magában beszélő Anzelmust részegnek és bolondnak nézik. Hazafelé indul, közben találkozik barátjával, Paulmann tanárral és két lányával: Veronikával és Francival, valamint Heerbrand lajstromzóval, akikkel át evez az Elbán. Anzelmus haza kíséri a tizenhat éves Veronikát, akiben szerelem gyúl a deák iránt. Végül Paulmann ajánl barátjának egy neki tetsző munkát: Lindhorst levéltárnok antik iratait másolhatná jó fizetségért szabadidejében. Másnap Anzelmus el megy a levéltárnok házához, de ott újból látomása: az ajtókilincs a piactéri boszorkánnyá, a csengőzsinór pedig kígyóvá változik, Anzelmus pedig elájul. A megrázó élmények után Anzelmus nem mer még egyszer Lindhorst házához menni, ezért Anzelmus, Paulmann és Heerbrand meghívják a levéltárnokot egy kávéházba, aki meglehetősen furcsa és földöntúli mesével próbálja bizonyítani különös származását. Anzelmus újból el látogat a bodzafához, s legnagyobb megdöbbenésére ott újra találkozik az aranyzöld kígyókkal, s rá jön, hogy halálosan bele szeretett egyikükbe. Már távozni készül, amikor Lindhorsttal találkozik. Nem bírja tovább tartani titkát, s felfedi azt a levéltárnoknak, s azt is miért nem mer a háza közelébe menni. Lindhorst el mondja, hogy a kígyók az ő lányai, s akibe bele szeretett, a legifjabb, Serpentina; a piactéri zsémbes kofa, pedig boszorkány, és az ő ellensége. Ahhoz pedig, hogy házánál legközelebb elriaszthassa a vén banyát, ad Anzelmusnak valamiféle likvort, melyet rá kell öntenie a lidércre. Paulmannék közben meg tudják, hogy Lindhorst kapcsolatainak hála, Anzelmusból még udvari tanácsos is lehet. Veronika és Franci vendégeket várnak, az Oster kisasszonyokat, akik elmondják, hogy lakik a városban egy Rauerné nevű jósnő. Ezt hallva Veronika fel kerekedik, s el határozza, hogy meg keresi, s meg kérdezi, van-e jövője Anzelmusszal való kapcsolatának. Megérkezte után mindenféle szörnyetegek próbálják el rémiszteni a jósnő házában, akiről kiderül, hogy ő a piactéri boszorkány. A jósnő el akarja tántorítani Veronikát szerelmétől, de látva a lány elszántságát, fel fedi, hogy ő Liza, Veronika korábbi dajkája, s meg ígéri, hogy segíteni fog neki. Anzelmus végre felkeresi Lindhorstot, aki végig vezeti házán. A deák legalább annyi furcsasággal találkozik itt, mint Veronika a jósnőnél (pl. beszélő madarak stb.), de Serpentina iránti szerelme meg akadályozza, hogy visszakozzon. A levéltárnok ad neki íróeszközöket, s ő meg is kezdi aznapi munkáját. Eredményével Lindhorst nagyon elégedett. A napéjegyenlőség éjszakáján Veronika el szökik otthonról, s a jósnővel tart, aki Drezda határában macskája segítségével hihetetlen varázslatokat visz végbe, melynek eredménye egy kis tükör, melybe ha a lány bele néz szerelmét láthatja, s visszacsábíthatja Serpentinától. Lindhorst immár hajlandó nehezebb és fontosabb munkákat is adni Anzelmusnak. A deáknak másolás közben megjelenik Serpentina, aki el meséli, hogy apja Atlántiszban élt Phosphorus uralkodása alatt és a nemes Szalamander-nemzetből szaármazik. Egyszer szerelemre gyúlt a liliom lánya, a zöld kígyó iránt, s a király hiába próbálta lebeszélni róla. A kígyó elszállt, s a szalamander szét dúlta Phophorus kertjét. Ezért száműzetésbe kellett vonulnia a Földre, s addig itt kell maradnia, míg méltó vőlegényt nem talál három kígyólányának. A gonosz boszorka pedig a legyőzött fekete sárkány lehulló tolla és egy karórépa nászából született... A jósnő varázslata hatni kezd, s mikor Anzelmus legközelebb elmegy Paulmannékhoz, már biztos benne, hogy Veronikába szerelmes. Délután meg érkezik Heerbrand, kávézgatnak, majd isznak a lajstromzó által hozott puncsból. Szóba kerül Lindhorst, s a puncstól, a deák elbeszéléseitől, valamint a levéltárnok megjelenő követének, a papagájnak látványától látszólag mindannyian megőrülnek, s a szalamandert éltetik. Egyedül Veronika marad józan, aki rendkívül sajnálja szerelmét. Másnap Lindhorstnál azonban szörnyű baj történik: Anzelmus az egyik másolandó papírra hatalmas pacát ejt. Bűnéért Lindhorst a deákot kristálypalackba zárja: így beteljesült a piaci kofa átka. A helyszínen meg jelenik a boszorkány a macskájával, mert el akarja lopni a boldogság kulcsát, az arany csöbröt. Lindhorst azonban le győzi a banyát, aki egy karórépává válik, macskájával pedig a szalamander papagája végez. Anzelmus meg szabadul, mivel kiderül, hogy megingásáról nem ő, hanem az ártó varázslat tehet. Paulmannékhoz meg érkezik Heerbrand, aki jó hírt hoz: udvari tanácsossá léptették elő. Ezen sikerén fel buzdulva azon nyomban meg is kéri Veronika kezét. A lány már le mondott Anzelmusról, hiszen a jósnő halálával tükre is ketté törött, így nem esik nehezére igent mondani. Az eljegyzést ott helyben meg is tartják. Az író gondterhelt, mert nem tudja hitelesen berekeszteni művét. Végül Lindhorst menti ki, ugyanis levelet küld neki, melyben meghívja házába, ahol látomásban megmutatja neki, hogy a nászajándéknak, az aranycsöbörnek köszönhetően, hogyan élnek boldog békességben Anzelmus és Serpentina Atlántiszon...