Mihail Bulgakov Moszkvában született 1891. május 14-én. Mivel édesapja a kijevi hittudományi főiskola professzora volt, otthon egyaránt részesült vallásos nevelésben és kapott tájékoztatást a felvilágosodás eszméiről,
de nem akart sem teológus, sem filozófus lenni. Orvos lett, és néhány évig praktizált is, de egyre jobban vonzódott a színházhoz és
az íráshoz.. Próbálgatni kezdte írói szárnyait, s három ifjúkori drámáját egy vidéki színház be
is mutatta, de a későbbiekben a „Moliere” című drámája, melyben a hatóság Sztálin paródiáját vélte felfedezni, derékba törte karrierjét. Amikor "A Mester és Margaritá"-t megírta, egyáltalán nem reménykedett a megjelenésben, ezért nem kereste benne az olvasó kegyeit, nem helyezett el benne cinkos aktualitásokat sem. Az íróasztala fiókjának írt, de talán pontosabb úgy, hogy a jövendőnek szánta a művet. Megjelenését nem is érte meg, hiszen 26 évvel a halála után jelent meg először egy szovjet folyóiratban. A siker páratlan volt, s szinte egymást érték a kiadások, és alig egy évtized alatt világszerte ismertté vált. Nemcsak az irodalom szakértői, de a szélesebb közönség is mohón olvasta, mert egyszerre volt esztétikai csemege, tudós értelmezések tárgya és népszerű bestseller, ami nem csoda, hiszen csoda, történelem és hit keveredik a regény lapjain. A magát hol fekete mágusként, hol történész-konzultánsként bemutató Woland professzor személyében a
Sátán érkezik a Bulgakov korabeli Moszkvába, és előre megjósolja a sétálgató, a Jézusról, mint kitalált alakról beszélgető Berlioz lapszerkesztőnek és Iván Nyikolajevics „Hontalan” költőnek, hogy Berlioz még aznap este meghal (mégpedig úgy, hogy egy komszomolista nő levágja a fejét). Ivan pedig elmegyógyintézetbe kerül, továbbá elmondja nekik Jézus és Pilátus találkozásának igaz történetét. Miután csakugyan bekövetkezik a tragédia (Berliozt lefejezi egy villamos, melyet egy nő vezet), Ivan
valóban őrült módra üldözni kezdi Wolandot, s ennek hatására valóban elszállítják Sztravinszkij professzor elmeklinikájára. Itt találkozik a szintén ott lakó Mesterrel, aki elmondja neki élete szomorú történetét, találkozását szerelmével, Margaritával, illetve, hogy Pilátusról írt műve miatt és lakását megszerzendő kritikusok és irodalmárok, köztük állítólagos barátja, Alojzij Mogarics hogyan árulták el és tették tönkre. Jézus kivégzésének és Lévi Máté, Júdás és Pilátus további cselekedeteinek elbeszélésével folytatja a Woland által már megkezdett betéttörténetet. A Sátán közben a városi színházban fekete-mágia előadást tart, a moszkvai lakossággal való megismerkedés céljából, s ezen az előadáson és közvetlenül utána különös, hihetetlen dolgok történnek, amelyek már a Sátán addig tönkretett és szintén az elmegyógyintézetbe szállított áldozatainak (pl. Sztyopa Lihogyejev igazgatónak vagy az egykori Berlioz lakásának lakóbizottsági elnökének, Nyikanor Ivanovics Boszojnak) nem hívő hatóságok figyelmét is felkeltik. A Sátán, amint az már hagyománnyá vált, egy nagy bál megrendezésére készül a megboldogult Berlioz lakásában. Egyik segítője, Azazello, felveszi a kapcsolatot Margarita Nyikolajevnával, és alkut ajánl: ha Margarita időlegesen elvállalja a Sátánnál a boszorkányi és bál-háziasszonyi szerepet, Woland visszaadja neki szerelmét, a Mestert, aki miután elégette a regényét, eltűnt. Margarita belemegy az alkuba, és családját elhagyva csatlakozik a sátánhoz. Boszorkány lesz, kicsinyes bosszút áll a Mestert tönkretevő kritikusokon, majd valóban, mint a bál háziasszonya, segédkezik a Sátánnak, munkáját kitűnően végezve. A Sátán pedig valóban visszaadja neki a Mestert, sőt további bosszút áll az őt elárulókon, és a Mester elégetett Pilátus-regényét is újra prezentálja. A földi boldogság azonban nem tart sokáig: vélhetően Jézus, illetve a felsőbb hatalmakat képviselő Lévi Máté kérésére Woland a párt megöleti, azaz örök életet ajándékozza nekik Azazellóval, és örök nyugalmat és boldogságot ad nekik.
További ismertetés a következőről A Mester és Margarita