Vörösmarty nemzeti eposzainak megítélése 1820 és 1850 között nagy változáson ment keresztül. Ennek oka egyrészt
az eltérő
nemzet-és nemzeti irodalom-szemlélet, másrészt a 19.századtól folyamatosan jelenlevő, de nem egységes eposzteremtési törekvések. Míg Toldy a Zalán "magas popularitásáról" ír dicsérőleg, addig Gyulai teljesen másként viszonyul az epikus Vörösmartyhoz. Az eltérések a különböző elvárásokból adódnak. Vörösmarty epikus korszakában a Kölcsey-féle nemzetfogalommal rokonszenvez, ahol valójában az értelmiségi, művelt nemesség a nemzet; ez a népréteg "felelős" az alacsonyabb néprétegek jómódjáért, a közboldogságért. Gyulai kritikai nézőpontja már egy más korszakból tekint vissza Vörösmarty eposzaira: a fegyverletétel utáni Magyarországon átalakul a ''nép'' fogalma: ekkor már egységes nemzetet jelent, igyekeznek kerülni az idegen hatásokat, ezzel
is erősítve az összetartozástudatot. Az irodalomban előtérbe kerülnek a hagyományok, a népi líra, stb. Gyulai tehát ennek fényében veti el Zrínyi és Vörösmarty eposzait, figyelmen kívül hagyva az adott kor eltérő nép-nemzet és irodalomfelfogását. Vörösmartyra leginkább
Herder mítoszelmélete hatott, amit az Iduna, avagy a megfiatalodás almája című dialógusában fejtett ki. Az egyik fő kérdés a műben az, hogy a "hiányos" germán mitológia "kipótolható"-e a rokon népek mítoszaival (Edda, stb.) Herder nyomán előtérbe kerül a mítoszteremtés, szerinte a régi eposzok mintát adhatnak az új mitológia megteremtésére, fontosnak tartja ő is a hagyományokat, de az adott korhoz alkalmazkodnia kell a költőnek. (Ez az elmélet kapcsolódási pontja Herder organikus társadalomelméletéhez.) A mítoszteremtést a korai német romantikusok továbbgondolták - Schlegel, Hegel, Schelling - , az új mitológia szerintük az egész emberiség organikus egységét megteremtheti, egy "kapcsot" jelenthet az egyes nemzetek között. A költői teremtés fontos szerepet kap náluk, az egyes ember fantáziavilága hasonló a későbbi ''közös tudatalatti'' képzetéhez.
A megteremtendő magyar mitológia a herderi mítoszelmélet tükrében Vörösmarty korában leginkább a hun-magyar-szkíta rokonság elmélete volt az elfogadott. A
romantika korában egyre sürgetőbb feladattá vált az ősi magyar hagyományok felkutatása. Mivel ez időben nagyon kevés forrásanyag állt rendelkezésre a hunok, szíkták, magyarok őstörténetéről, a legtöbb esetben a gestákra (itt: főleg Anonymuséra) és ókori történetírókra kellett támaszkodniuk. Innen ered például a lóáldozat motívuma, stb. A magyarság ősi istenhitéről azonban keveset tudunk. Az ősmagyarok valószínűleg animisták voltak, ezzel magyarázható a természeti elemek kiemelt szerepe a Délszigetben. Dugonics Etelkájában a ''Magyarok Istene'' hadisten, hasonló Marshoz. Más, régebbi költők elképzelése is egyezik Dugonics véleményével, Vörösmarty főleg Dugonics alapján gondolta tovább ezt az istenképet, és nevezte őt Hadúrnak, vagy Haddúrnak a Zalánban. Hadúr ellenfele a Zalánban Ármány, tehát Vörsömarty itt egy dualista ősvallást teremtett. Rom isten (A Rom) hasonló a Délsziget istenéhez: soha
nem jelenik meg; a gyermek, majd ifjú Hadadúrral álma közben történnek változások. A romantika egyik fontos motívuma, az álom mindkét műnek szerkezetileg is fontos pontja, az események elindítója. Az álom nem csak a fantázia világába vezető út, hanem köztes lét élet és halál között. Így értelmezve a Rom és a Délsziget két főhőse is újjászületések sorozatán megy keresztül; a Romban a vándor egy nemzet sorsát-történelmét éli át, a Délszigetben pedig a gyermek hogyan válik a görög mitológiáéhoz hasonló hérosszá. A sziget, amelyen uralkodik, az ő saját világa, istenként él és uralkodik annak minden lakóján. Két hibát is elkövet a történet során: először megcsókolja Szűdelit, másodszor pedig ''nem tanul'' a hibájából, káromolja a felette álló istent. Első hibájáért bűnhődnie kell, második hibájáért ki kell állnia egy próbát: önös érdekeivel szembehelyezkedve meg kell tagadnia magától az ételt - egy égi gyermeket akarna megenni. Hasonló motívum (aszketizmus, hogy az ember közelebb jusson az égi világhoz) szinte minden vallásban előfordul. Miután Hadadúr kiállta a próbát, megkapja méltó jutalmát is: a csodás eszközöket (buzogány, harci öltözet, Szellő, a paripa), amelyekkel elindulhat meghódítani egy új világot.
További ismertetés a következőről Délsziget