Az Egy nevetséges ember álma című elbeszélésben Dosztojevszkijnek egyik legfőbb mondanivalója nyílvánul meg : az emberi életbe
vetett hatalmas optimizmus.
A mű 1877- ben jelent meg Az író naplója áprilisi számában.
A fantasztikus novella főszereplője egy
jelentéktelen ember ( még a nevét sem tudjuk meg ), akit mindenkki annak tart, sőt ő önmagát tartja a legjelentéktelenebb embernek a világon. Számára már minden mindegy, mindaddig amíg nem találkozik egy kislánnyal. A gyermek egy késő esti órán tőle kér segítséget haldokló anyja számára, de a jelentéktelen ember elzavarja. Mivel öngyilkosságot készül végrehajtani ( már 2 hónapja ) úgy gondolja,hogy számára már teljesen mindegy, hogy mi történik ezen a földön. Otthon azonban még azelőtt elalszik, hogy megkísérelné maga ellen e bűnt. Álmában egy tökéletes paradicsomi világba jut el.Itt nincs tudatosság, tudomány, bölcsesség, csak a feltétel nélküli szeretet. Nincs egyén csak a közösség, az egész újonnan megismert föld és lakói (minden élőlény) egy egyetemes nagy család. Itt azonban rádöbben, hogy ő az elhagyott földet mindennél jobban szereti, az összes szennyével és bűnével együtt. Ő a jelentéktelen ember lesz az aki megmérgezi e paradicsomi létet, s ebben a háborítatlan világban is megszületik agyarlóság és szenvedés.
"Hősünk álmából felébredve úgy érzi, hogy itt a földön neki ezt az idilli állapotot kell hírdetnie.Ezután apostolként akarja járni a világot. Első tetként megkeresi a segítségért esdekelő kislányt.