A történet Kárász Nelli házasságának - poklának - története. Nelli visszaemlékezése, ő meséli el, hogy hogyan lesz
az első pillanatban
is baljós kapcsolatból pokol. Nelli azonban már csak objektíven szemléli a dolgokat, férjét is csak utólag jellemzi. Életfelfogásuk teljesen más. Sanyi sokkal idillibbnek látja viszonyukat, végül mégis ő hal bele. Az 1920-as években járunk, Takaró Sándor néhány évi katonáskodás után
ekkor fejezi be agrártanulmányait. A cselekmény Nelli és Sanyi megismerkedése után indul. Egy bálon táncoltak, Sanyi ott nézte ki magának Nellit. Újév délelőttjén ment ki Imrével köszönteni a lányt Huszárpusztára, aki ekkor döbbent rá, hogy a számára mit sem jelentő, mégsem túl szimpatikus férfi akar tőle valamit. Mivel szegénységben élnek, Nelli csupán krumplispalacsintával tudja kínálni őket. Nelli saját maga mondja el, hogy tudta volna szeretni Sanyit, csak ne akart volna az ura lenni. Ez az a tény, ami kiváltja Nelliben az ellenszenvet, s azt, hogy mindenképp el kell kerülnie ezt a férfit. 1920 után járunk. Ekkor már
nem kötelező az érdekházasság, ami ezt mégis kiváltja, az Nelli apjának a halála. Mindössze kétszer találkoznak, különben levélben tartják a kapcsolatot. A
házasság az egyedüli, ami rendezheti az özvegy és Nelli sorsát. Nászútjukat Pesten töltik, de Nelli csak az utolsó este hajlandó a nászéjszakára, előtte azt hazudja, hogy nem lehet. Egymást követik a viták, a konfliktusok. De mindvégig reméli a jót, s megszületik Zsuzsika. Zsuzsika az egyetlen mentsvára, hozzá tud menekülni, ő mindig jó álca. Egy év házasság után meghal Sanyi apja, be kell költözni a gazdaság miatt a faluba. Nelli rádöbben, hogy ő pusztai lény és soha nem fogja megszeretni a férjét. Ettől válik szörnyeteggé. Súlyos veszekedése után férjével még az anyósával is összetűz, s végül elmenekül Cencre anyjához, és Szeréna nénikéjéhez. Zsuzsikát Takaróéknál hagyja, úgy érzi, biztosabb sora lesz ott a gyermeknek. Postamesteri munkát tanul Szeréna néni mellett, azonban váratlanul ő is meghal. Ekkor keresi fel Jókuti doktor, hogy legyen a felesége, de Nellinek ő sem kell. Állást keres, de nem talál. Utolsó lehetősége, ha visszamegy Fáncsra. Sanyi csak anyja halálakor keresi fel Nellit, aki - minthogy anyósa látni akarja - visszamegy. De férjét nem tudja szeretni, s ezt az undort, ezt a gyűlöletet tetézi a szégyen: Nellinek meg kell tudnia, hogy férjének viszonya
volt a szolgálólánnyal. Ekkor egy világ omlik össze benne, s megmozdul benne a gyanú, hogy Sanyi már talán az előző szolgálólánnyal is félrelépett. Akkor még azt bizonygatta, hogy aki nem szeret, az nem lehet féltékeny. Ez igaz. Ő nem is féltékeny volt. Ekkor már nem érzett gyűlöletet, undort férje iránt, csupán egyetlenegy más érzés pulzált benne, az iszony. Egy éjjel, amikor Sanyi játszani akart - bár tüdőgyulladása volt - , a játéknak szörnyű végkifejlete lett: A borzalom megduplázta a nő erejét. Az arcába nyomtam a párnát, s a lábával is rúgta őt magától. Egyszerre csak azt érezte, hogy a párna túlsó felén nincs ellenállás Sanyi nem játszott. Félig nyitott szemmel, mozdulatlanul feküdt az ágyában. Nelli nem tudja, hogy gyilkos-e. Jókutival félszavakból megértik egymást, így őt hívja segítségül. A gyanút is elterelik. Nellinek tisztáznia kell a viszonyát Jókutival. Örül, hogy újra visszakapta szabadságát, s így Jókutit nyíltan elutasítja. Visszaköltözik Cencre, az örökségből jól él anyjával s lányával, jótékonykodik a gyermekkórházban. A mű elején Sanyi az erősebb, ő a vadász.A házasság alatt azonban kimerül, s immár gonoszan kerül Nelli fölé. Nagyravágyó, kapkodó lesz. A mű végén Nelli belátja, hogy ő is és Sanyi is áldozat volt. Egymás áldozatai lettek. Sanyinak egyetlen és végzetes hibája az volt, hogy Nellit akarta, aki pedig a körülmények miatt bele is egyezett ebbe a viszonyba. Sanyi volt a falu közismert, irigyelt embere, ám Nelli nem tudta ezt értékelni, nem vágyott ilyen dolgokra.
További ismertetés a következőről Iszony