Anna Karenina tragédiáját szerintem nem az akkori társadalmi erkölcsi rend okozta, habár ez kétségtelenül hozzájárult
a szereplő személyiségfejlődéséhez. Azzal, hogy megcsalta férjét, Anna tulajdonképpen saját magának mondott ellent, mondhatnám megtagadta saját magát és az önmagáról kialakított példás családanya és feleség képét, amit soha nem tudott megbocsájtani magának. Ezt a bűntudatot később kiprojektálta féltékenység formájában Vronszkijra. Tehát Annának nem azért kellett bűnhődnie, mert vétett az erkölcsi rend ellen, hanem, mert nem volt hiteles abban amit tudatosan és önszántából vállalt. Nála ez nem bátorság kérdése volt, ez ugyanis része volt erős és határozott személyiségének, ami később megbukott, mivel öngyikos lett. Habár ő a társadalmi konvenciók és konzervatív magatartások híveként volt számontartva és ezekre folyamatos visszaigazolást kapott a körülöttelévőktől,tehát ezt végülis a társadalom munkálta ki benne és ő ezzel a szereppel azonosult ,végső aktusával ismételten ellentmondott saját magának vagy éppen ezzel a daccal vágott vissza a társadalmi determinizmusnak.