A fokhagyma őshazája Közép-Ázsia, de az ókorban már kultúrnövényként termesztették Indiában, Kínában
és Japánban is. Hazánkba Itáliából került. Aragóniai Beatrix, aki Mátyás király második felesége volt, hozatta be a vöröshagymával együtt.
Mint látjuk e növény története szinte egyidős az emberiséggel. Az ötezer évvel ezelőtti babilóniai ékírásos emlékeken éppúgy megtaláljuk,
Mint az óegyiptomi papiruszokon. A piramisok építésénél a munkások élelmezésben a gabona mellett a fokhagyma volt a második legnagyobb tétel. Ezen
kívül már az egyiptomiak is feljegyezték bélfertőtlenítő hatását. Később a római katonák úgy tartották,
hogy megnöveli a bátorságot és a harci kedvet, ezért ők is szívesen fogyasztották. A középkorban, a katolikusegyház hatására ördögűző szerként használták. Erdély eldugott falvaiban, Drakula szülőföldjén, a mai napig fokhagymakoszorúkat akasztanak a ház bejárata mellé, hogy távol tartsák a gonosz kísérteteket.
Mára e növény köré hatalmas üzleti ágazatok települtek, hiszen hatóanyaga gátolja a baktériumok és a gombák szaporodását, így antibiotikumnak tekinthető. Ezen kívül rovarölő hatása is ismeretes.
Hogy e csodás növényt nem használjuk nap, mint nap, annak csupán egyetlen oka van. Ez pedig a szaga. A fokhagymaolaj hatóanyagai miatt a belőle készült ételek elfogyasztása után a bőr pórusain keresztül távozik.
Ám fokhagymarajongók ne csüggedjetek, ha hétvégén előálltok
egy fokhagymás bélszínszelettel, vagy egy sült fokhagymás kecskesajttal, a család biztosan nem teszi szóvá átható illatotokat.
További ismertetés a következőről A 100 legjobb fokhagymás recept