Agatha Christie a Nagy-Britanniában először 1959-ben, Magyarországon pedig 1989-ben megjelent, „Macska a galambok között” című, a „zártkörű” gyilkosságot kalandszállal kombináló regényébe saját életének két, a húszas évek vége felé történt eseményét is beleszőtte, mégis
azt az érzést kelti bennem, hogy nem igazi Agatha Christie-t olvasok. Egy közel-keleti ország uralkodója, Ali Juszuf herceg az országban kibontakozó
lázadás előjeleire a menekülést, mint egyetlen biztos megoldást választja. Nem is elsősorban az életét félti, sokkal inkább aggódik a családi drágakövet miatt. Éppen ebből kifolyólag a közel 750 ezer dollár értékű követ tartalmazó kis tarsolyt egy olyan barátjára bízza, akiben feltétel nélkül megbízik, akiről tudja, hogy nem rontja meg, és nem téríti őt rossz útra az
értékes gyűjtemény. Ennek a barátnak, aki nem más, mint a herceg pilótája, Bob Rawlinson, nincs más dolga, mint biztonságban kijuttatni a kis erszényt és értékes tartalmát a lázadástól megtépázott országból, és biztonságba helyezni azt, mondván, egyszer még szükség lehet rá. Persze a sors egy kíváncsi, kapzsiságtól lángoló lelkű nő és egy repülőgép-szerencsétlenség formájában közbeszól, a családi drágakövekre pedig megjelennek a „kincsvadászok” fenik a fogukat. Többen, több okból is szeretnék birtokolni a hatalmas vagyont, és ezért bármire képesek. Ugyanekkor egy angliai leánynevelő intézetben megkezdődik a nyári félév, ami számtalan személyi változást hoz. Van néhány
új lány (többek között egy keleti hercegnő), két új tanárnő, egy új titkárnő és egy új segédkertész - egyébként minden a régi, kiegyensúlyozott ritmus szerint halad. Egészen addig a pillanatig, amíg holtan nem találják az új tornatanárnőt, aztán elrabolják a hercegnőt, majd újabb tanárnő leli halálát. És ezzel még nincs vége a szerencsétlenségeknek. Mindenki azt szeretné tudni, mi lehet annyira értékes a tornateremben, amiért érdemes embert ölni… akár többször is. Mi olvasók annyival vagyunk tájékozottabbak, mint a nyomozást vezető angol rendőrfelügyelő, hogy tudjuk, mit is keres a gyilkos. Aztán, szinte már a könyv végén egy bentlakó intézeti lány, Julia Upjohn közreműködésének köszönhetően felbukkan a maga sajátos modorával és kifinomult szürkeállományával a kis belga, Hercule Poirot. Vagyis a könyv szűk harmadában megoldja a rejtélyt. Persze nem olyan könnyedén, ahogy általában szokta, ugyanis ez az ügy pályafutásának talán egyik legnagyobb kihívása elé állítja.
További ismertetés a következőről Macska a galambok között