Tibeti könyv életről és halálról
A most idézett részlet mindenki számára megfontolandó lenne, hisz rohanó világunikban pont önmagunkra nincs időnk." Ha
képes
vagy természetes módon megteremteni tudatod összhangját,
és úgy
érzed,
hogy ihletett vagy arra, hogy egyszerűen megnyugodj a tiszta
tudatosságban,
akkor nincs szükséged semmiféle meditációs módszerre.
Még előnytelen is lehet, ha ilyen állapotban megpróbálsz valamiféle
módszert alkalmazni. Nagy többségünk számára azonban nehéz egyből
elérni ezt az állapotot. Egyszerűen nem tudjuk, hogy miképp teremtsük
meg, s gondolataink oly vadul kavarognak és szétszóródnak, hogy
hathatós eszközökre, módszerre van szükségünk, hogy elindítsuk a
meditációt."Hathatós"-on
azt értem, hogy tudatod lényegi természetének megértését ragadd meg,
szedd össze, amit változó hangulataidról tudsz, s a belátás képességét,
amelyre meditációd során tettél szert, amikor megtanultál pillanatról
pillanatra dolgozni. Amikor mindezt számba vetted, akkor megtudod, hogy
melyik módszer a megfelelő
egy speciális helyzet vagy probléma esetén
arra, hogy megteremtsd környezetét. Ne feledd azonban: a módszer csak
eszköz, nem maga a
meditáció. A módszer ügyes gyakorlása segíthet
hozzá, hogy a teljes jelenlét tiszta állapotának tökéletességét elérd,
ami a valóságos meditáció. Van egy tibeti kinyilatkoztatás: "Gompa ma
yin, kompa yin". Ami annyit jelent szó szerint: "meditáció nem létezik,
megszokás létezik" Ez azt jelenti, hogy a meditáció nem más, mint
hozzászokni a meditáció gyakorlatához. Azt is mondják: "A meditáció nem
valami felé való igyekvés, hanem a benne való természetes feloldódás".
Ahogy egyre többet alkalmazod a módszert, úgy jelenik meg lassan a
meditáció. A meditáció nem valami, amit "csinálhatsz", hanem valami
olyasmi, ami magától megtörténik, amikor a gyakorlatot tökéletességre
vitted. Azonban ahhoz, hogy a meditáció megtörténjék, meg kell
teremteni a nyugodt, kedvező körülményeket. Mielőtt uralmunk alá
hajthatjuk tudatunkat, előtte le ekll csendesítenünk a környezetünket.
Jelenlegi tudatunk olyan, mint a gyertya lángja: lebegő, remegő,
állandóan változó, gondolataink és érzéseink vad szelei lebbentik meg.
A láng csak akkor fog nyugodtan és biztonságosan égni, ha sikerül
körülötte lecsendesítenünk a levegőt, tehát csak akkor kezdhetünk
vizsgálódni s megnyugodni tudatunk természetében, amikor már
lecsillapítottuk gondolataink és érzéseink viharát. Másrészt, amikor a
meditációban biztonságot találtunk, mindenféle zaj és zavaró körülmény
elcsendesedik, és sokkal kisebb hatással lesz ránk.A
nyugati világ ember afelé tart, hogy beleolvadjon valamibe, amit én úgy
neveznék, hogy "a meditáció technológiája". A modern világot
mindenekelőtt mechanizmusok és gépek izgatják, tisztán gyakorlati
előírások kötik. Azonban a meditáció legfontosabb vonása legkevésbé sem
a technika, hanem a szellem: a gyakorlott, ihletett és teremtő mód,
amely szerint folytatjuk gyakorlatainkat, amelyet "testtartás"-nak is
nevezhetünk.A testtartásA
mesterek azt mondják: "Ha a kedvező körülményeket megteremted mind
testileg, mind a környezetedben, a meditáció és a felismerés magától
történik" A testtartásról beszélni nem elvont fontoskodás; a megfelelö
testtartás kialakításának az a lényege, hogy ez a meditáció számára
ihletettebb körülményeket teremt, alkalmasabb a "rigpa"felébredéséhez.
Összefüggés van a testtartás és a tudati állapot között. A tudat és a
test kölcsönös kapcsolatban vannak egymással, a meditáció magától
bekövetkezik, ha a testtartás és a szellemi beállítottság inspiráló.Ha
ülsz és a tudatod nincs teljes összhagban a testeddel -például ha
ideges vagy, vagy a gondolataid máshol járnak-, akkor a tested fizikai
kellemetlenlenséget tapasztal, és könnyebben keletkeznek problémák.
Ugyanakkor, ha a tudatod nyugalomban, ihletett állapotban van, ez
befolyásolja egész tettartásodat, sokkal természetesebben, minden
erőfeszítés nélkül tudsz ülni. Ezért nagyon fontos, hogy a testtartást
összekapcsold azzal a bizonyossággal, amely a tudat terkészetének
felismeréséből fakad.A
testtartás, amelyet itt be akarok mutatni neked, egy kicsit különböző
lehet a megszokottól. A Dzogcsen ősi tanításaiból ered, s ez az, amire
mestereim tanítottak, s igen hatásosnak találtam.A
Dzogcsen-tanításokban azt mondják, hogy nézetednek és testtartásodnak
hegyhez hasonlónak kell lennie. Nézeted a tudat természetébe való
bepillantásnak és megértésnek a legfőbb kiteljesedése, amelyet a
meditációba beviszel. Tehát a nézeteid átalakulnak a testtartássá és
meghatározzák azt, ahogy ülsz, abban kifejeződik lényed lényege. Ülj
tehát úgy, mintha egy hegy lennél, a hegy mozdíthatatlanságával,
szilárd méltóságával. A hegy teljesen természetesen és kényelmesen
helyezkedik el, akármilyen erős is legyen az őt támadó szél, akármilyen
vastagok a csúcsa körül kavargó fekete felhők. Amikor hegyként ülsz,
engedd, hogy gondolataid felemelkedjenek, repüljenek, lebegjenek.A
testtartás leglényegesebb pontja, hogy tartsd a hátadat egyenesen, mint
"egy nyílvessző" vagy mint "egy oszlop aranytallér". A "belső energia"
vagy prána így könnyen folyhat keresztül tested finom csatornáin, s
tudatod eléri a nyugalom igaz állapotát. Semmit ne erőltess! A gerinc
alsó részében van egy természetes görbület, ezt lazán, elengedve, de
egyenesen kell tartani. Fejed kényelmesen, kiegyensúlyozva nyugodjon
nyakadon. A vállaid és a mellkasod felső része hordozza az erőt és adja
a testtartás kecsességét, ezeket kiegyensúlyozott nyugalomban kell
tartanod, és minden feszültség nélkül.Ülj
kersztbe tett lábbal! Nem szükséges, hogy a teljes lótuszülésben ülj,
amelyet a haladó jógagyakorlatok sokszor előírnak. A keresztbe tett
lábak az élet és a halál, a jó és a rossz, a gyakorlott módszer és a
bölcsesség, a férfi és a női elem,a szanszára és nirvána egységét
jelképezik; a nem-kettősség légkörét. Széken is ülhetsz, lábadat
lógatva, a hátadat azonban mindig tartsd egyenesen.Az
én meditációs hagyományomban a szemet nyitva kell tartani; ez nagyon
fontos. Ha nagyon érzékeny vagy a kívülről érkező zavaró körülményekre,
akkor a gyakorlat kezdetén segíthet, ha egy darabig csukva tartod a
szemedet, és csendesen befelé fordulsz.Amikor
elérted a teljes nyugalom állapotát, akkor lassan nyisd ki a szemed, s
meglátod, hogy sokkal békésebben és nyugodtabban nézel. Nézz lefelé, az
orrod vonalának meghosszabbításában, mintegy 45 fokos szögben magad
elé. Általános gyakorlati tanács, hogy ha tudatod nagyon zaklatott,
jobb még mélyebben lefelé nézni, s ha tompa és álmos, akkor emeld
feljebb a tekintetedet.Ha
a tudatod nyugodt, s a belső látás tisztulni kezd, akkor nyugodtan
felemelheted a tekintetedet, jobban kinyithatod a szemedet, s egyenesen
előrenézhetsz. Ezt a nézőszöget javasolja a Dzogcsen-gyakorlat.A
Dzogcsen-tanítások azt mondják, hogy meditációd és pillantásod legyen
széles, mint a hatalmas óceán: mindent átölelő, nyitott és határtalan.
Éppen úgy, ahogy nézeted és testtartásod elválaszthatatlanok egymástól,
ugyanígy meditációd hatással van pillantásodra, és most eggyé olvadnak.Ne
koncentrálj egyetlen kiválasztott dologra; inkább egy kicsit fordulj
magadba, s engedd, hogy tekinteted kitáguljon s egyre többet öleljen
fel, legyen mindent átfogó. Azt fogod tapasztalni, hogy maga a látvány
sokkal kiterjedtebbé válik, s hogy békésebb és nyugalmasabb lesz a
tekinteted, kiegyenlítettebb és kiegyensúlyozottabb.A
Könyörületes Buddha tibeti neve Csenrezig. Csen szemet jelent, re a
szem szögletét, zig pedig tengert. Ez azt jelenti, hogy Csenrezig
könyörületes szemével minden lény szükségletét látja. A meditációból
áradó könyörületesség is ilyen egyértelmű, lágyan és kedvesen árad
szemedből, úgy, hogy magad a tekinteted a könyörületesség kifejezésévé
válik, mindent felölelővé és olyanná, mint az óceán.Különböző
okai vannak annak, hogy nyitva kell tartani a szemet. Nyitott szemmel
kevésbé fenyeget a veszély, hogy elalszol. A meditáció külöben sem a
világtól való elmenekü
További ismertetés a következőről Tibeti könyv életről és halálról