Szcítia egy nagy terület, amely Dentü-mogyernak hívnakKelet felé határa
az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte
pedig ott van a Don a mocsaras területeivel, ahol szerfölött bőven találunk nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendű népek ruházkodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön. Ugyanis ott bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyamaiból drágakő és gyöngy keről elő. A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Magóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját
nem viselték. A Szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia és az a nemzet Magóg királytól nyerte a
magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király. Ő az Úr megtestesülésének 454-ik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette. Majd királyi székhelyet állított fel magának a Duna mellett a hévizek fölött. Minden régi épület, amit ott talált, megújítatott és az egészet igen erős fallal vettete körül. Ezt magyar nyelven ma Budavárának nevezzük, a németek pedig Ecilburgnak. Hosszú idő múlva pedig ugyanazon Magóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja kinek magyarország királyai és vezérei a leszármazottai.
... Azonban szerfölött nagy kiterjedésű, de mégis a rajta született népesség sokaságát, sem tápláli, sem befogadni nem tudta Szcítia. Ezért a
hét fejedelmi személyt, akit hét magyarnak mondottak a helyszűkét nem tűrte tovább, hanem gondolkozott, hogy azt mindenképpen elhárítja. Akkor ez a hét fejedelmi személy tanácsot tartva megállapodott abban, hogy olyan földet foglalnak el maguknak, amelyen lakni lehet, s evégből elhagyja szülőföldjét.
További ismertetés a következőről Gesta Hungarorum - Szkítia (Szcítia) (I. fejezet tartalma)