A meseeposz népszerűségét a belőle készült számos feldolgozás
is (filmek, dalmű) bizonyítja.
A
mű újszerűsége kitűnik már a két főszereplő megválasztásában
is,
népi alakok, akikben kifejeződik a nép kiszolgáltatottsága, nincstelensége,
de egyúttal mély, igazi embersége, erkölcsi ereje. A talált gyermek (Jancsi),
akivel fogadott apja rosszul bánik, s az árva lány (Iluska), akit mostohája
kínoz, a
népmesék és népballadák világára emlékeztetnek, de éreztetik a költő
korszerű mondanivalóját is, aki az üldözötteket és elnyomottakat - a népmese
jelképes igazságszolgáltatásával -
végül is Tündérország trónjára emeli.
A történet a realitásból indul ki, első része (I-IV.) a reális alföldi környezetben
játszódik, a pásztorkodás, az elbujdosás, a zsiványtanya beleillik ennek valóságrendjébe.
A katonákkal való találkozáskor új világba lépünk, de nem a népmesék, hanem
az obsitos anekdoták szférájába, ezt jelzi a földrajzi játék és a sok nagyotmondó
füllentés. Mindez könnyíti az átmenetet a tündérmese korlátlan fantáziahonába.
Gyarapodnak a mesemotívumok, majd - miután Jancsi hazatér falujába és értesül
Iluska haláláról - a mű végül is teljesen a tündérmesék világába ragadja az
olvasót. Ebben a keretben bontakotik ki Jancsinak a népi sorsa és egyénisége.
További ismertetés a következőről János vitéz