Francesco Petrarca ( 1304-1374) a korai itáliai
reneszánsz első
nagy képviselője.őt tekintik az első humanista tudósnak: teljes szenvedéllyel fordult az antik világ felé, a régi Róma csodálója volt. Vándorútjai során szorgalmasan kutatta a könyvtárakat egy-egy régi
latin szerző munkáit keresve. Az ő ösztönzésére készült el Homérosz Íliászának első latin nyelvű fordítása. együtt létezik benne a középkor vallásos áhítata
és a reneszánsz életöröme. Fel fedezi a természet nagy szerűségét, csodálatos szépségét, de azt is, hogy az emberi lélek még ennél a természetnél is nagyobb, gazdagabb.A hagyomány szerint 1327. április 6-án reggel az Avignoni templomban látta
meg azt az asszonyt, kit Laurának nevezett. Nem hozzá, nem róla, hanem önmagáról, a
vágy hatalmáról, lelki szenvedéseiről, boldog boldogtalanságáról szólnak híres versgyűjteményének, a Daloskönyvnek szerelmes versei (a 366 költemény nem mindegyike szerelmes vers).. Petrarca szerelme örökre csak vágy maradt - Laura valószínűleg nem is ismerte a költőt -, de talán éppen ennek a valóságos, de be nem teljesült nagy szerelemnek a roppant feszültsége tudta létrehozni ezt az összetett költészetet. Az író önmagába fordul, meg figyeli a lelkében lejátszódó folyamatokat, részeire bontja, elemezi érzéseit, próbálja titkolni az eltitkolhatatlant, s mivel Laura férjes asszony volt, küzd is a szerelem hatalma ellen.Daloskönyve (Canzoniere) a reneszánsz olasz líra "édes új stílusát" melankolikus, fájdalmas, egyéni érzelmek kifejezésére tette alkalmassá. Ehhez a költő világhoz az alapélmény: 1327-ében meg pillantja verseiben Laurának nevezett hölgyet.. Test és eszme, profán vágy és áhítatos szeretet egyesül ebben a szerelmi lírában. A rajongott nő képe is körvonalazódik a dalokból, de fontosabb az érzelmek finom és árnyalt, pontos és sejtelmes szavakba foglalása. A szerelmi lángolás és lelki vívódás szinte szétfeszíti a legszigorúbban kötött versformát, a szonettet. A Daloskönyv 162. költeménye a Ti szerencsés füvek... kezdetű szonett formájú dala a természet, Laura és a költői én többféle kapcsolatát villantja fel, sokféle hangulatot, érzelmet fejez ki - ambivalenciát is. Megszólítások, felkiáltás, és parancsszerű felszólítás formája tolmácsolja a szerelmes férfi vágyódását és vívódását. .A szonett műforma a 13. század közepe táján született meg II. Frigyes Szicília i udvarában, s innen terjedt el a reneszánsz idején az egész európai költészetben.Vágy és valóság, a szellem szabadsága és a hányatott, nyugtalan élet kényszere közti ellentmondás rányomta bélyegét Petrarca sorsára is. Kiváló művészi erények és nagy emberi bűnök, jellemhibák keverednek életébenFrancesco Petrarca humanista költő-tudós, de ő a modern szerelmi líra meg teremtője is. Életművét három tényező határozza meg:a) áhítatos vallásosság (az avignoni pápai udvar szelleme)b) szülőföldje iránti rajongása (Itáliám c. dalával az "olasz nemzeti ébredés" el indítja)c) a latin ókor vonzásköre.Antik kéziratokat gyűjt és ad ki (pl. Ciceróét) és elsősorban latinul ír (pl. eposzt is), ösztönözi az Íliász első latin fordítását, 1341-ben Rómában költőfejedelemmé koszorúzzák. Költészete is a latin egyházatya útmutatásához ("térj vissza önmagadba") igazodik. Nem humanista szellemű latin írásaival, hanem olasz nyelvű önfeltáró érzelmi lírájával lett világ irodalmi jelentőségű.
További ismertetés a következőről Daloskönyv