Nem tündérmese! A jó nem nyeri el jutalmát, s a rossz méltó büntetését. Sőt! Nem az
igazság győz, hanem sokkal inkább a
szerencse, a furfang, az élelmesség. Szerencse persze a klasszikus mesékben is szükséges a főhősnek, hogy a reá bízott feladatokat megoldja, de a deákból (diákból)
lett király történetében sokkal inkább a szerencse oldja meg a feladatokat, mint a főhős. A népmesékben, tündésmesékben a végén a dolgok a helyükre kerülnek. Itt is, azonban elgondolkodtató, hogy valóban ott van-e a helyük. Az igazság gyakorlatilag nem is játszik szerepet. A főhős érdemtelenül jut javakhoz, előnyökhöz. Mindent másoknak köszönhet. A
mese elején a borsót apjának, a királyi házasságot a királyi pár tévedésének, a várat a jószívű sárkánynak, a
sárkány legyőzését a vén banyának. Sokkal magasabbra jut, mint az remélte
volna és érdemelte volna. S "cserébe" mindezekért mit adott - annak ellenére, hogy rossz szándék nem vezette -? A feleségévé lett királykisasszony egy életre szóló hazugságot kap bizalmáért, a jó sárkány életével fizet segítőkészségért. A mesében valóban minden lehet. A szegénylegény anélkül, hogy megküzdött volna érte, király lesz, a félelmetes sárkány meghal. A mese a valóságot tükrözi a maga módján és eszközeivel: nincs igazság a földön.
További ismertetés a következőről A deákból lett király