Volt egyszer
egy nagy erdő és abban egy nagy kastély, melyben egy varázsló élt. Nappal éjszakai bagollyá változot, éjszakára pedig ember lett. Egy szűzet madárrá változtatott, és a
kastély pincéjébe relytette egy kosárba. egy gyönyörű szép szűzies lány Jorinda a vőlegényével Joringellel
az erdőben sétált. A kastély falai előtt megijedt Joringel és figyelmeztette kedvesét: Ővakodj,
hogy nehogy túl közel kerülj a kastélyhoz.
De Jorinda ezt énekelte: "én kis madaram a piros gyűrücsével..."Mikor Joringel Jorinda felé fordult, már az fülemülévé változott és énekelt. Egy éjjeli bagoly szállt el felette, majd eltűnt egy bokor mögött, amiből rögtön kijött egy hajlott öregasszony és elkapta a fülemülét. A megdermedt Joringel
nem tudott mozogni egészen addig míg az öregasszony vissza nem jött, hogy feloldja. Majd térdre borult előtte, és könyörgött neki, hogy adja vissza neki Jorindát.Egyik éjjel egy vérvörös virágról álmodott, amivel megmenthetné az ő Jorindáját. Ezen a reggelen
Mikor felébredt el kezdte a virágot megkeresni. Mikor megtalálta a kastélyhoz sietett. Attól függetlenül, hogy több mint száz lépésnyire megközelítette a kastélyt nem dermedt meg. Éppen hogy megérintette a kaput a virággal, az kinyílt. Megtalálta azt a termet, ahol a varázsló a madarakat etette. Mikor meglátta Joringelt tombolt dühében, kígyót és békát kiáltott, de a virág erejének köszönhetően nem tudta megközelíteni. De hogy is ismerje meg a sok fülemüle közül az ő Jorindáját? Már észrevette, hogy az öreg titokban egy kosarat elvett és az ajtóhoz ment, gyorsan odaugrott, megérintette a kosárkát a virággal és a megmentett Jorinda állt előtte. Ezután az összes többi madarat visszaváltoztatta szűzlánnyá, ő pedig még sokáig élt együtt Jorindájával.
További ismertetés a következőről Jorinda és Joringel