Ha feldobják: fehér, ha leesik: sárga. Mi az? Nem akad óvodás gyerek, aki ne a tojásra gondolna. Ugyanilyen egyértelmű számomra, hogyha: szórakoztat, gyönyörködtet, magával ragad, elgondolkodtat - Lázár Ervin műveiről van szó. Bár nem királyfi, mégsincs hetedhét országban különb legény a molnár fiánál. Erős is, okos is, bátor és dolgos. Egy icipici folt a jellemén: egy kicsit jobban szerette a nótát, a jó bort meg a táncot, mint kellett volna. Az életben való boldoguláshoz egy zsák búzát kap az apjától. Olyat, amilyen nincs több a világon: ha elveti, ezer zsákkal terem. De csak egyetlen helyen a föld kerekén: egy dombocskán, amelyiknek fekete humusz a földje, puha és omlós, a tetején
három fenyőfa áll, s mind a három fenyő csúcsán egy piros begyű madár énekel. Titokzatosság lengi körül ezt a helyet: lehet, hogy közel van, lehet, hogy messze. A
cél eléréséhez
akarat kell, erő, és csüggedni nem szabad. Az úton más dombocskák is feltűntek rendre:
sárga homokos talajú, egy fenyőfával, a csúcsán
zöld begyű éneklő madárral; aztán egy barna talajú dombocska két fenyőfával, a két fenyő csúcsán egy-egy kék begyű éneklő madárral. MAJDNEM olyanok voltak, mint az, amelyikről az apja beszélt. Odalett a búza egyik, majd másik fele is. A saját földjéhez érkezve egy szem magot sem talált a zsákjában a molnár fia. Elfutott, fájó szívvel. A piros begyű madárkák holtan hullottak le az ágról. A fekete földű dombocska kősziklává változott. A molnár szavai szerint: erő és akarat kell ahhoz, hogy valaki célba érjen - tele zsákkal. És csüggedni nem szabad.
További ismertetés a következőről A molnár fia zsák búzája