Egy szép napon, mikor szokásos bevásárló körútunkat tettük meg egy szokványos bolt, mindennapi járólapján, melyen Boglárka lányomat toltam babakocsiban,
az egyik sorban megakadt a szemem valamin. A sor közepén állt egy hagyományos fém kosárka, melyben minden féle-fajta portékákat árultak a pénzüket elkölteni vágyó nagyközönségnek.
de ebben a kosárban olyan dolog
is található volt, melyről azt gondoltam, hogy kicsiny lányomnak elnyeri tetszését. A nagy kiszemeltem, mint ahogy a címből is kivehető, egy
rongybaba volt. Két tipus is létezett belőle. Egy zöld kockás ruhájú, melynek elején egy pillangó díszítés volt, haja szőke - azaz sárga fonál - ,mely szabadra
volt engedve. A másik egy lila kockás hölgyemény, melynek a ruháját egy szív dekorálta, szintén szőke haja két befont copfból állt. Bevallom nekem a második tetszett jobban. Na de, a választás joga mégiscsak a leendő tulajdonosé!Odamutattam
neki az egyiket. Megkérdeztem megvegyük-e. Sűrű bologatás mellett rájöttem tetszik neki a baba. Odamutattam a másikat, azzal is nagyon szemezett. Majd mindkettőt. Eztán figyeltem. Lányommal egy ízlésem van, mert a lilaruhás, szívecskés babát nézte tüzetesebben.Így azt vittük aznap haza.Másnap a járókájában játszott a leányzó, mikor is arra lettem figyelmes, hogy meg akarja kaparintani a járóka mellett lévő fotelon található pulóveremet.Nosza legyen, de akkor a Rozi az enyém. Nagyon tetszett neki, hogy Rozinak hívom a babát,
és egyből reagálva csücsörítette is a száját:zi,zi.De aztán látta, hogy nem adom vissza és reklamálni kezdett érte. Pedig Bogi nem egy reklamálós fajta.Rozi mindig ott figyel a járókában, Bogi olykor megfogja a vállánál és mesél neki valamit, vagy hangosan kacag neki.
További ismertetés a következőről Rozi rongybaba esete Bogi lányommal