Volt egyszer egy király, aki egy virágzó országot kormányozott. Egy napon elhatározta, hogy megismeri az ország távolabbi területeit. Napokon át nagy kiterjedésű országutatkat járt be. De mikor visszatért palotájába hivatta embereit és panaszkodott, hogy a talpai sebesek és nagyon fájnak. Végtére is először történt meg, hogy ilyen hosszú utat tett meg ilyen nagy, durva és kövekkkel teli országutakon. Gondolkozott milyen módon oldhatná meg a problémát és rögtön támadt is egy ötlete. Utasított szolgáit, hogy minden országutat fedjenek be bőrrel. - Nagyon drága munka lenne, hiszen több millió tehén és marha életébe kerülne. Így az egyik legbölcsebb szolga bátorkodott egy javaslatot tenni így szólván a királyhoz: - Miért kell király uramnak elkölteni ezt az óriási mennyiségű pénzt? Nem lenne praktikusabb és olcsóbb levágatni egy kis darab bőrt és azzal védeni a lábát, és így elkerülni a sérüléseket a következő út során? A király meglepődött, de elfogadta a javaslatot. Levágatott egy darabka bőrt és védőalkalmatosságot készíttetett lábainak, így a következő út során talpai már nem sérültek me. Néha nekünk is vannak a királyéhoz hasonló ötleteink és a problémákat a lehető legnehezebb módon próbáljuk megoldani. A világgal való elégedetlenségünkben meg akarjuk azt változtatni, ahelyett, hogy magunkban vinnénk véghez a szükséges változtatásokat. A vágytól hajtva, hogy kikövezzünk országutakat, amelyeken nincsenek tüskék sem akadályok, elfelejtkezünk a védelemről amit saját lelkünk intimitásában kellene és a körülöttünk lévő helyzetet akarjuk mindenáron megváltoztatni. Ha nem akarunk szenvedni a hiúság okozta sebektől, akkor a lelkünket szerénységgel kell felvértezni. Ha el akarjuk kerülni a büszkeség kőtömbjeit, a lelket az álázat pamutjával kell védeni. Ha nem akarunk szenvedni a az önzőség tüskéitől keressük a testvériség mellvértjének kifejlesztésének módját. Ha a helyzet körülöttünk kellemetlen és rendszeresen megsérülünk a legjobb, amit tehetünk, ha az átalakítást saját cselekedeteinken kezdjük. Biztos, hogy nem kell meváltoztatni a világot, csak véghezvinni a szükséges változtatásokat saját viselkedésünkben, a módon , ahogy létezünk. A legjobb módja, hogy védjük magunkat az út köveitől, elkerülve a sérüléseket, újraöltöztetni a lelkünket az igaz felebaráti szeretet bőrébe, megértve, hogy a boldogtalanabb mindig, aki megsért, aki támad. Jézus a Magasztos Galilei, megtapasztalta az agresszió minden fajtáját, miközben soha nem vesztette el derűjét és mindig győzedelmeskedett. Kit érdekelne, hogy a külső világ tele kövekkel és tüskékkel, ha lelke a békével és az Istenbe vetett bizalommal lenne tele. Jézus, mint a legbölcsebb Lélek, akiről valaha is hallottunk, soha nem akarta megváltoztatni a világot, de mindig otthagyta a meghívót azoknak, akik követni akarják útján. Az ösvényen, amely a teljes boldogsághoz vezet a világ tökéletlenségén túl. Így, ha ön máltatlankodik saját helyzetén és szeretné megváltoztatni a világot, emlékezzen, hogy ez csak úgy lesz lehetséges, ha változtatást önmagán kezdi. Minden változás erőfeszítéseket igényel és egy nagy adag bátorságot. Legtöbbünk szeret másokat kritizálni és felelősségre vonni azért, ami nincs jól. Mikor néha elég teljes őszinteséggel szembe nézni önmagunkkal és újragondolni hozzáállásunkat és fontos döntéseket hoznunk saját felnövésünk érdekében. Amit nem szabad soha elfelejtenünk, hogy évezeredes lelkek vagyunk és az evolúció hosszú útján rengeteg megszerzett tapasztalatot és szokást hozunk magunkkal. És el kell, hogy fogadjuk a feltételezést, miszerint mai boldogtalanságunkat mi magunk teremtettük, köszönhetően azoknak a szokásoknak, melyekkel nem akarunk felhagyni. És ha így van, ha el akrjuk érni a hőn óhajtott boldogságot, le kell vetnünk a tökéletlenség fekete palástját, ami vállunkra nehezedik és végre felrepülni végérvényesen a fény irányába.
További ismertetés a következőről NEM KELL MEGVÁLTOZTATNI A VILÁGOT