A "nyugati" világban szinte mindent készen kapunk, eszözeinket, bútorainkat, ételeinket... és sokszor még a gondolatainkat is. Kevésbé vagyunk rászorulva az átfogóbb gondolkodásra. Éppen ezért, számomra felüdülés volt a jelen könyv történeteinek olvasgatása. Olvasás közben a külvilágtól elzárt, primitiv törzset képzeltem magam elé, Amazónia őserdejében, melynek sámánja a legfurább történeteket meséli: rendkívüli képességekkel, formákkal és színekkel felruházott szereplőkkel erősíti erkölcsi normáikat, magyarázza a dolgok eredetét, reményt ad a küzdelmekhez, s teszi hatékonyabbá cselekedeteiket. Amazónia lakói tökéletesen értik körülményeiket: a természettel együtt, és nem legyőzve azt! Nyitottak a természet felé, figyelik és megragadják a benne rejlő lehetőségeket. A kreativitás lételemük.
Ez a kreativitás áramlik a jelen kötetbe foglalt történetekből: van, hogy az emberek állattá vagy épp növénnyé alakulnak át, s az sem ritka, hogy az állatok viselkednek úgy, mint az emberek. A cselekmények helyszíneit nem határolják le a földi korlátok, és még csak a csillagos ég sem szab határt nekik. A történetekben egy-egy probléma, vagy feladat megoldásával többször is megpróbálkoznak, más-más módszerekel, formákkal, alakzatokkal, átalalkulásokkal. Csak az olvasó képzelete korlátozza végeláthatatlan tárházukat...
A szerző a kötetbe foglalt történeteket öt nagy fejezetre osztotta: Eredet, Életmód, Vétkek, Félelmek, Szerelem. Az egyes történeteket a helyszínen, Amazónia őserdejében készített gyönyörű színes fotók, illetve ismeretterjesztő magyarázatok teszik még érthetőbbé.
Számomra a legérdekesebb tapasztalat a félelem magyarázata, "csomagolása" volt, azaz hogyan értelmezik a félelmet azok, akik háza nincs kétméteres kőfallal körbekerítve, vagy van, hogy napokig bolyonganak az erdőben vadászzsákmány után. Idevágó kedvenc történetem: A leguán és a kígyó története.