Bevallom, csak most jutottam a könyvhöz, mindamellett,
hogy már különböző könyvkluboktól többször megrendeltem, de soha nem küldték el.
Ha valaki
egy vérrel és emberi kegyetlenségekkel átitatott könyvre számít, az
inkább olvasson horror könyveket. Mikor nekifogtam a
könyv olvasásának, akkor egy
olyan kaliberű könyvnek reméltem legalább, mint a Soá, az Exodus, vagy a Dr. Nyiszli Miklós könyve. Én személy szerint eddig nem tudtam elhinni azt, hogy a koncentrációs táborokban lehetett olyan körülmények között is élni, mint ahogy a főhős élt Buchenwaldban. Elég csak visszaemlékeznem nagyszüleim auschwitzi és treblinkai beszámolóira (mindketten túlélték, kisebb-nagyobb lelki traumákkal), illetve a sok filmről,
meg könyvről, amelyek ezt a témát taglalták, hogy egy teljesen új szemszögből nézzem a dolgot.
Mégis megfogott a könyv. Bevallom két hét alatt háromszor olvastam el. Mindig így szoktam, mikor olyasvalamit olvasok, ami tetszik. Megrágom minden egyes mondatát, igyekszem észrevenni azokat a részeket, amelyeken esetleg átsiklódtam előző olvasáskor, anélkül, hogy komolyabban odafigyeltem volna. Kissé nehézkes a nyelvezete, de viszonylag könnyen érthető. (Vegyük figyelembe azt is, hogy szerzője 1973-ban írta, több évtizedes izraeli tartozkódása után)
Egy nagyon fontos dologra is felfigyeltem. Éspedig, mi itt, határon túli magyarok, állandóan a többség (hogy trendi szóval fogalmazzak) „hungarofóbiájával” találkozunk. Azt hittem eddig, hogy ez újkeletű, vagy legalábbis a rendszerváltás hozta magával. Sajnos, nem. A könyvben elgondolkoztató annak a cseh zsidó gyereknek a magatartása, aki nem akar megszólalni magyarul (mindamellett, hogy jól beszéli a nyelvet), mivel a magyarokat ellenségnek tartja. Mikor honfitársaival beszél a főhősről, akkor meg úgy emlegeti, hogy „Ez a magyar
itt ezt mondta ...”, „Ez a magyar azt kérdi ...”, stb. Szülei 1940-ben menekültek a Felvidékről Csehországba, éppen azért, mert a területet, ahol addig éltek a Bécsi Döntés értelmében visszacsatolták Magyarországhoz. Magatartása annál inkább elgondolkoztató, mivel egy olyan országban ismerkednek meg, ahol se a magyar, se a cseh nyelv nem hivatalos, még csak nem is elterjedt, de akkor is inkább a német nyelvet használják kommunikációra egymás között, annak az országnak a nyelvét, amelynek feltett szándéka az ő kiírtásuk.
Most visszatérve a könyv mondanivalójához. Hasonló témájú könyveket olvasva mindannyiunkban felvetődnek olyan –immár lerágott csontnak számító- kérdések, hogy, hogyan történhetett meg? Millió magyarázat szolgál erre, amelyeket itt, helyszűke miatt nem sorolok fel. Ezeket az okokat (és a hozzájuk tartozó magyarázatokat) már lassan külön tudományág taglalja, anélkül, hogy valamivel is közelebb kerülnénk a megértésükhöz.
Nem merülök itt bele a könyv részletes ismertetésébe, inkább ajánlom mindenkinek, akit ez a téma érdekel. Érdemes elolvasni!
További ismertetés a következőről Sorstalanság