A
holokauszt történetének megdöbbentő és egyedülálló dokumentumaival találkozunk a könyvben. A
náci népírtás, a
szovjet zsidóság kiirtásának borzalma tárul fel a lapokon. Amikor a náci Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, a gyakorlatban is megkezdődöt a holokauszt, a náci népírtás, az európai zsidóság kiirtása. A magyar holokauszt „előtörténete”, a közel 3 millió szovjet zsidó fizikai megsemmisítése eddig Európában is dokumentálatlan volt. Az orosz, az angol, a német és az olasz után a magyar az ötödik nyelv, amelyen ennek a borzalomnak a története végre feltárulhat. A kötet anyagát alapjában a világhírű szovjet író, a háború idején rendkívül népszerű antifasiszta haditudósító, Ilja Ehrenburg archívuma képezi. Ugyanakkor a
könyv anyagának szerkesztői-válogatói munkálataiban mások is részt vettek, mindenekelőtt az ugyancsak világhírű író, Vaszilij Groszman és Ehrenburg lánya, Irina. A könyv megjelenésének hosszú története is mutatja,
hogy az elmúlt hat évtizedben nem volt egyszerű áttörni a hallgatás falait. A szovjet zsidóság millióinak elpusztítása a nácik és csatlósaik által az utóbbi időkig szinte ismeretlen maradt a szélesebb közvélemény előtt. Még történészek is úgy beszéltek a holokausztról, mintha annak gyakorlati megvalósítása nem a Szovjetunió elleni náci támadással kezdődött volna, mintha a holokauszt megtörténte nem egyetemes történet lett volna, nemzeti történetekre bontják le a rettenetes eseményeket részben azért is, hogy a Szovjetunió szerepét az antifasiszta harcban alábecsüljék. A túlélők vallomásai is megmutatják, hogy a nácik a Szovjetunió elpusztításának keretei közé illesztették a zsidóság kiírtását, így a holokauszt egy szélesebb népírtás része, annak a legradikálisabb formája. Az elhallgatás, az eltorzítás, a történelemhamisítás okai ma is világosak, hiszen részben jelen vannak: a mindenkori hatalmi csoportulások érdekei szemben állnak/álltak a valódi nemzeti önmegismerés, a nemzeti önreflexió szükségleteivel. Továbbá nem hagyható figyelmen kívül a holokausztban részt vevő helyi lakosság lelkifurdalása, bűntudata, majd az utódok szégyenlős elhallgatása apáik rémtetteiről, a rablásban való részvételéről vagy csak passzív viselkedéséről, mindez jellemző maradt, ha eltérő mértékben is, egész Kelet-Európában. A könyvben szereplő emberi sorsok, vallomások mind tárgyi bizonyítékul szolgáltak a náci bűnősöket felelősségre vonó háború utáni perekben.
További ismertetés a következőről Az ismeretlen fekete könyv