A
könyv a RAF 617-es repülőszázadának története, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy új tervezésű fegyverekkel, új harci módszerek alkalmazásával, hatékony, ám kissebb civil áldozattal járó harci bevetéseket hajtsanak
végre a II világháború során.
A 617-es repülőszázad története jóval előbb elkezdődött, minthogy a századot felállították volna.Barnes Wallis volt
az az ember, aki egy új, hatékony fegyver, és hordozójának megalkotásával lehetővé tette, hogy egy olyan egység jöjjön létre, amelyik tömeges támadás helyett nagyerejű, "földrengető" bombák pontos célbajuttatásával hajtja végre támadásait.Wallis ,a Vickers Művek tervezőmérnöke tapasztalt szakember volt, nevét olyan repülőgépek fémjelezték, mint a Wellesley, ami távrepülő világcsúcsot állított fel, vagy a Wellington bombázó, amely a Bombázó Parancsnokság erőinek gerincét adta a háború első három évében.Mivel 1940-ben a RAF-nak még mindíg csak kisteljesítményű bombái voltak , Wallis elhatározta, egy új 450 Kg-os bomba létrehozását, melyet a cél közvetlen közelébe juttatva meg lehet semmisíteni nagyméretű, erősen megépített célpontokat is. Hosszú kísérletezés, és a bürokráciával vívott csatározások után, 1942 december 4.-én került sor az első bombák célbajuttatására. Célpontként a Ruhrvidék három nagy völgyzáró gátját jelölték ki, a Möhne, az Eder, és a Sorpe folyókon. A támadást 1943 májusára tervezték , amikor a tározók teljesen fel vannak töltve, vízszintjük a legmagasabb.
Tulajdonképpen ekkor kezdődött a 617-es
század története.
Sir Arthur Harris, a RAF Bombázó Parancsnokság tábornoka 1943 december 15.-én parancsot adott Ralph Cochrane ezredesnek, a légierő 5. bombázóezred parancsnokának egy új, "elit" század felállítására a legtapasztaltabb hajózószemélyzetek felhasználásával.A század parancsnoka Guy Gibbson őrnagy lett.Hosszú, kitartó gyakorlatozás kezdődöt, éjjeli, és nappali kismagasságon végrehajtott új bombavetési módszerek kipróbálásával. Április 29.-én készen állta feladataik végrehajtására. Május 16.-án a század elidult, a három nagy gát elleni támadásra.A rárepüléseket 18 méter magasságban hajtották végre, és teles sikert értek el, a Ruhrvidék nagyrésze áram és víz nélkül maradt.Sajnos a veszteségek
is nagyok voltak , 110 emberből csak 51 tért vissza. A század feltöltése után különböző stratégiai célpontot támadtak.Időközben a század élére új parancsnok érkezett, Leonard Chesire személyében, mivel Gibbson ismét teljesítette bevetéseinek számát.Közben Wallis nekilátott egy 5500Kg-os bomba fejlesztésének, ami a bátyó fedőnevet kapta.Folyamatosan tökéletesítették azABS nevű magassági célzóberendezést is, új célmegjelölést alkalmaztak Mosquitó vadászgépek segítségével. Ennek eredményeként úgy bombáztak porig Limogesben egy repülőgépgyárat, hogy a környezö civil épületek nem sérültek meg.A későbbiekben is kitünt a század preciziós bombázási módszerével.pl. az utolsó hónapban 149 bevetésen vettek részt, 473 tonna bombát dobtak le, civil áldozatok nélkül.A bátyók bevetésére június 7.-én került sor a Loire melletti Saumur alagút ellen, és olyan elsöprő hatása volt, hogy másnap kiadták rá a gyártási parancsot! Ilyen bombákkal támadták LE-Havre, és Boulogne kikötőit, ahol 133 kishajót süllyesztettek el, főként a szövetséges konvojokat támadó gyorsnaszádokat. A 617-es század szép sorban megsemmisítette Hitler csodafegyvereinek ( V1,V2, és a V3) kilövő állásait, raktárait, és gyárait is.Ekkor már ismét új századparancsnokot kaptak, Willie Tait őrnagy személyében.Közben Wallis nekilátott a tíztonnás "földrengető" bomba megalkotásának, ami az adu nevet kapta.Ezzel a fegyverrel a 617-es század sikeresen elsüllyesztette a Tirpitz csatahajót a Norvég Tromströ fjord vizében. Ezután a század a nagy tengeralattjáró támaszpontok ellen hajtott végre sikeres akciókat, melyek során Wallis tíztonnásaival használhatatlanná tették azokat.
A háború után a 617-es századot nem oszlatták fel, ma inkább hagyományaiban, hírnevében él tovább.
További ismertetés a következőről A Gátrobbantók