Mennyire elkötelezettek a gyülekezeti tagok
Mennyire elkötelezettek a
gyülekezeti tagok? Miért van a gyülekezetek tagjegyzékében sok olyan tag, aki a keresztény elkötelezettségnek
vagy megtérésnek csekély vagy netalán semmilyen jelét nem adja? Miért olyan nehéz a gyülekezetek számára, hogy tagjaikat
az adakozása, szolgálatra, imára vagy bizonyságtételre motiválják? A válasz egyszerű. A tagok úgy csatlakoznak a gyülekezethez, hogy semmilyen elvárást nem támasztottak velük szemben.
Azt kapjuk, amit kérünk!
A látogatók és a tagok közötti különbség egy szóban összefoglalható: az elkötelezettség. Hasonló ez az együtt élő és összeházasodott párok közti különbséghez. Míg a megtérés azt jelenti, hogy Krisztus
mellett köteleztük
el magunkat, a gyülekezeti tagság az, hogy más hívők mellett köteleztük el magunkat, méghozzá a hívők meghatározott csoportja mellett annak érdekében, hogy
az Újszövetség szellemében
egymás felé gyakoroljuk hitünket.
Pál a II. Kor 8: 5 - ben két fajta odaszánást mutat be:
"először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk az Isten akaratából". A gyülekezetben ezt hívjuk alap elkötelezettségnek. Üdvösségünk
érdekében Krisztus mellett köteleztük el magunkat,
aztán más hívők mellett Krisztus gyülekezetében való tagság érdekében. A gyülekezetünkben így határozzuk meg a közösséget
koinonia: úgy kötelezzük el magunkat
egymás iránt, mint ahogy Krisztus iránt.
Jézus azt mondta, hogy abból derül ki, milyen tanítványok vagyunk, hogy mennyire szeretjük egymást
(Jn 13: 33-34). Azt hiszem sok hívő szégyene, hogy bár kívülről tudják a
Jn 3: 16 - ot,
de nem ismerik az I. Jn 3:16 - ot: "Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy életét adta értünk, ezért
mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért". Mikor hallottunk utoljára erről a versről prédikációt?
Sok gyülekezetben egy szó sem esik arról, hogy ilyen szintű elkötelezettséget kellene egymás irányában kifejleszteni. Az "egymás" szó az Újszövetségben több mint ötvenszer fordul elő. Parancs vonatkozik arra, hogy szeressük egymást, imádkozzunk egymásért, bátorítsuk, intsük
(szeretetteljes helyreigazítás), üdvözöljük, szolgáljuk, tanítsuk, fogadjuk el, tiszteljük egymást,
hordozzuk egymás terheit, bocsássunk meg, énekeljünk, engedelmesedjünk egymásnak és bízzuk magunkat egymás gondjára.
Ezek mind a tagsággal együtt járó felelősségeink közé tartoznak. A házasságkötés fontos része az, amikor a férfi és a nő kölcsönös fogadalmat tesz. Tanúk és az Isten előtt bizonyos dolgokat egymás irányában megfogadnak.
Ez a kölcsönös kötelezettségvállalás házasságuk lényege. Úgy gondolom, hogy hasonlóképpen a
gyülekezeti tagság lényege az a hajlandóság, amellyel egymás mellett tagként elkötelezzük magunkat. Ez tagságunk legfontosabb eleme. Ezen hajlandóság nélkül hiábavaló minden istentisztelet, szolgálat, kegyeskedő életforma, nem kedves az isten előtt. /Amós 5:21/. Az ilyenek cselekedeteikkel, beszédükkel tagadják a
kegyesség erejét, annál inkább szeretik a kegyesség látszatát. Ezért nem érvényesül az „…
egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” igei megélése. Mert
„nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőnek megmutatásában.” És vajon hajlandók vagyunk e önmagunkat adni felebarátainkért, mint ahogy ebben példát adott Urunk, vagy figyelmetlenül, hanyagságból, nemtörődömségből elmegyünk szeretteink, felebarátaink mellett, mint ahogyan tette azt a lévita, vagy a pap.
Te mit szeretnél követni? Figyelj arra naponként életedben mit akarsz követni, és tedd is meg azt amiben példát kaptál, ne csak beszélj arról!
További ismertetés a következőről Mennyire elkötelezettek a gyülekezeti tagok