A címből kiderül, hogy a verses könyv nem más, mint a "nagy mű" Madách: Az
ember tragédiájának átgondolása, átformálása, ha úgy tetszik -nics kétségem a felől, hogy a
mű írójának
így tetszik- paródia. Az Így írtok ti alkotója, új tégelybe mártotta írói tollát és a nagy előd után félig-meddig szabadon- verses, könnyen éthető műfajjá varázsolta az egyébként igencsak nehéznek mondható drámát. Hogy érezhetővé váljék a humoros hangnem, íme a cím -ahogyan azt Karinthy gondolta-:"Az Emberke tragédiája, Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luciferkóról. A versikéket írta: Karinthy Fricike" Fontos része a könyvnek az irónia, hiszen -ahogyan azt már Karinthytől megszokhattuk- nem
csupán puszta humorról van szó, az átgondolt forma mögé magának az olvasónak is kötelessége utána gondolni, és meglátni azt a tartalmi többletet ami túlmutat a nyers humor, a viccelődés falain. Érdemes feljegyezni könyve elé -a talán senki másnál nem találóbb Renard idézetet: "Mendez, Ön nem szereti az irónikus embereket, mert játszanak legmélyebb érzelmeikkel. Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy ez a papa nem szereti a gyermekeit, mert játszik velük." Ám előljáróban álljon csupán csak ennyi, a megfejtés mindig egyéni varázsa a könyvnek. Szerkezeti felépítésben is követi a mű elődjét: 14+1 színből áll, ám az új versfomák jelentősen lerövidítik a könyv hosszát. Zárásként pedig ismét egy idézet, Karinthy tollhegyéről: "Ha így nézed, domború, Ha így nézed homorú. Egynek szörnyű mulatságos, Másnak szomorú."
További ismertetés a következőről Az emberke tragédiája