Abszurd dráma. A kispolgári lét ürességének, az emberi
kapcsolatok felszínes tartalmatlanságának groteszk bemutatása. Művei többnyire
egyfelvonásosak és első nézésre, olvasásra nem szólnak semmiről, értelmetlen
párbeszédek követik egymást, és a végén merül csak fel a nézőben, olvasóban,
hogy a tartalom nélküli jelenetek értelme és mondanivalója maga a
tartalomnélküliség, az, hogy nincs mit mondani, mert létünk kiüresedett. A mű
fajsúlyát a súlytalanság adja, így képesek a szereplők gondolatai a felszínen
úszni, a mélység hiányának tudatában.
Valóban így lenne?
„Kint sincs senki, bent sincs senki, koccintsunk csak!”