„
Beláttam, hogy hazafelé tartó szellem vagyok csupán, s ez szeretettel töltötte el szívemet.
Megértettem ennek
a világnak az örömeit, szenvedéseit és bonyolultságát; ettől kezdve
éreztem igazán békésnek és kiegyensúlyozottnak magam” Tom, a szerző
„
Nem tudta, mire vágyik, de tartalmasabb életet szeretett volna”
Kappa, túl a válásán, túl egy elveszített üzleten, adóssággal a nyakán, rémálmoktól
gyötörtetten látástól vakulásig dolgozik, mégis marad ideje kerékpározni, baseballozni,
zongoraversenyt komponálni, de nem meri vállalni a lánnyal a kapcsolatot, aki igazán
tetszik neki.
Ügynöke, váratlan lehetőséggel kínálja meg, a baseball meccs helyett azonnal üljön
vonatra, este egy jó nevű stúdióban meghallgatják a zongoraversenyét, saját előadásában,
mert rá is kíváncsiak. Addig, amíg a stúdióba eljut, a vonaton, az érte küldött autóban,
a stúdió öltözőjében „múzeumlátogatás” folyik, sorra veszi múltjának fontosabb eseményeit,
mintha tudatalattija a magánmúzeumának legparányibb zugaiba is be akarna kukucskálni.
S közben a újra és újra előkerül a régi ír ballada:
„
Nem unod még, hogy az ördög elől fuss? Hát nem tudod, hogy olyan, mint te meg én?”
"Az égi bár, aki minden utazónak nyitva áll"
A stúdió legelegánsabb öltözőjét kapja egy jovális öregúrtól, ahol pihenésképpen
meditálni kezd – de megnyugvás helyett érzi:üldözik – menekül – fut – észrevesz
egy épületet, melyre ki van írva:
Mennyei bár. Érezte, ha belép, megváltozik az élete. Ugyanúgy döntésképtelen, mint élete oly sok
fordulópontján – de az üldöző gyorsított – Kappának pedig elege volt a fájdalomból
– benyit – s találkozik a gondolatolvasó sziú indiánnal Ahmayval, aki idegenvezetőnek
szegődik mellé, de Kappa kérdéseire adott válaszai csak újabb kérdéseket vetnek fel
Oly idegen Kappa számára minden, s mindenki, s oly ismerősek. Agyában képek
villannak: az ismeretlenek, kiknek neve is eszébe ötlik, meghitt barátokká formálódnak.
Ahmay a kiadós vacsora után bizalmat kér, utazásra hívja Kappát,s már sasként
repülnek is. A szél segíti röptüket, de csak addig, míg el nem bizonytalanodik
önnön magában, de szerencsére időben jön a segítség. Megismerkedik Ramdával,
a gondolatolvasó, beszélő számítógéppel, akivel több témát is körbejárnak:
- a gondolatok alakformálóak
- Isteni valóság
- egyetemes elvek
- az egyensúly a világ természetes állapota
- Mindennek, mindenkinek célja, hogy egyensúlyra törekedjék
Összetalálkozik a számára első látásra ismerősnek tűnő Paulával is, aki kéri, engedje el
végre, ne ragaszkodjon annyira az emlékéhez, mert ezét nem tud Kappa azóta sem
tartós kapcsolatot kialakítani senkivel.
Kappa ráébred, hogy ezt a nőt nagyon szerette valahol, valaha, s még mindig szereti,
mindenkiben őt keresi. Állandóan sürgetik, mert kevés az ideje, mindjárt kezdődik
a meghallgatás, ezért Paula helyett Márkkal beszélget, aki orvosként beavatja Kappát:
- a földi orvoslás már rég eltért eredeti céljától – elvesztette egyensúlyát
- az alternatív gyógymódok megpróbálják helyreállítani az egyensúlyt
- az egészség az energiák egyensúlya, összhangja
- az energiaáramlást a megoldatlan szellemi problémák akadályozzák, melyek később
értelmi, majd érzelmi és testi területen is éreztetik hatásukat, betegséghez vezethetnek
- hallgasson a testére, mert az tudja, mire van neki szüksége
- mindenki saját ritmusának megfelelően halad a kiegyensúlyozottság felé
- csak az a fontos, hogy megismerje erejét, és megtanuljon támaszkodni rá
Találkozik leendő szüleivel, megismeri szülei elképzeléseit, terveit a Földi létre
vonatkozóan, megérti, miért is csatlakozott akkor hozzájuk.
Kappát, aki igencsak kimerült, mert 36 órája nem aludt, a jovális öregúr ébresztgeti:
színpadra kellene állnia. Kappa érzi, hogy valami fontosra kéne visszaemlékeznie,
de nem bír, az események elsodorják. A színpadin hatalmas sikert arat, még
szeretnének hallani tőle valamit, de nem készült erre. A jovális öregúr menti ki
szorult helyzetéből, visszaviszi az öltözőbe – ahol kiderül, ő a stúdió vezetője, s
egyben tulajdonosa és szeretne együtt dolgozni Kappával. A fő dolgokban
megállapodnak, majd magára hagyja Kappát. Helyette a sosem látott ügynöke
kerül elő, no meg az ír ballada…
„
Nem unod még, hogy az ördög elől fuss? Hát nem tudod, hogy olyan, mint te meg én?”
Kappa végre a sarkára áll, szembenéz önmagával, de az ügynök ígéretet tesz: Más időben,
más dimenzióban újra találkozni fognak. Kappa, útban a szálloda felé végre nyugodt
szívvel hívja randevúra a lányt, aki igazán tetszik neki.
A szerzőről
Chicagoban
született, kommunikáció-emberi kapcsolaton végzett
az egyetemen. Volt családi
tanácsadó, népnevelő, vendéglőtulajdonos.
Szeret
zongorázni,
szereti a sportot. „Amikor 40
évesen eljutottam a Mennyei Bárba, végre rájöttem,
hogy mit kell tennem, ha
felnövök végre – TANÍTANI”