A székely
népmese címe egy fiúra utal, azonban a lányok, aszszonyok irányítják a történetet: a gonosz mostoha, az okos és
szerető nővér és a vén banya. A címszereplőnek csak a végén jut kiemelt szerep, addig inkább passzív. Két árvával ismerkedünk meg a történetben, akiket sorozatos csapások érnek már gyermekkorukban. Először édesanyjukat veszítik el, majd az új anya gonoszkodásaival kell megbírkózniuk. Édesapjuk befolyásolható ember, nem harcol a gyemekeiért, új felesége kívánságait teljesíti. Az erdőben a kisebbik testvér, a fiú őzgidává
változik. Hamarosan újabb veszély leselkedik rájuk egy vén banya és leánya képében. A lányt kútba vetik, az őzgidával - akiről tudják, hogy ismeri fonrlatosságukat - végezni akarnak. Szerencsére egy hűséges szolga segítségével az ifjú király időben értesül a gonosz tervről és meghiúsítja. A jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megérdemelt büntetését. A gyermekek (a leány és az őzből visszaváltozott fiú) megbocsátottak apjuknak és meghívták magukhoz. A
népmese folyamatosan változik, ahogy száll szájról-szájra, de a meséket összegyűjtők, jelen esetben Kriza János egy bizonyos formában rögzítette. Hogy ő maga mennyit tett hozzá, az is már a mese része.