Iskolás koromban egyik kedvenc versem volt Vörösmarty Mihálynak a
Csongor és Tünde c. verse. Amint a múltkor megint bele olvastam a következőket véltem felfedezni a
Csongor és Tünde c. versben.
Látthattuk, látthatjuk, ha a
romantika korára visszanézünk, hogy a nép ajkán és szívében továbbra is ott élt a pogány mitológia számokban, motívumokban, tudatosan azonban a romantika nyúlt vissza előszerettel a pogány múltunk "ereklyéihez." A Kelet-európai romantika ugyanis a nemzeti gyökerek, egyúttal e nemzetmegtartó erő felfedezésének kora volt. Legkiemelkedőbb
magyar költőink indúltak a múlt mélységes kútjának feltárására, hogy hitet, öntudatot meríthessen belőle a magyar.
Vörösmarty Mihály korai népszerűségét is egy ilyen témájú művének köszönhette: a Zalán futása c. eposzának. A műben megismerkedhettünk a honfoglaló magyarok életével, hitvilágával, legalábbis, ahogy a XIX sz. történészei képzelték. Igy került bele többek között a temetkezési szokások taglalása is ... Amit pedig nem tudhattak, azokat a láncszemeket Vörösmarty termékeny fantáziája helyettesítette.
Öt évvel később,
1830-ban megjelent egy még időt állóbb alkotása. Színpadaink máig szívesen játszott darabja a
Csongor és Tünde c.mesejáték. A népmesei alapokra épülő műben töménytelen pogány elemet fedezhetünk fel. Rögtön itt van az "almafa" mesénk alfája és omegája. A "fa", mint szimbólum kedvelt eleme sok más ősi kultúrának, hogy csak a Biblia fáit vagy a kelták "fa-kultuszát" említsem meg. Vörösmarty fája azonban igazi "égigérő fa". Gyökerei az alsó világba érnek, törzse a földön áll, míg lombjai közt csillagok tanyáznak. A "fa" egyben "létra (lajtorja)" is a 3 világ között, hiszen itt találkozhat a két
szerelmes, de itt törnek felszínre a démoni erők is.
Ősi elemeket tisztelhetünk Vörösmarty népmesei játékában, s így esetünkben a hármas szám dominál, mint ahogy a magyar szólás-mondásban is van, hogy 3 a magyar igazság vagy a harmadik az Isten igaza, s így eképp tapasztaljuk a "három ágú az út" "három vándorral találkozik itt Csongor" és persze "három az ördögfióka" is. Ráadásul Vörösmarty nem elégszik meg ennyivel, de az ősőktől ismeri a kettős világ szemléletet és ezt beleolvasztja a munkájába. Eszerint a földi világ felett, mellett áll a túlvilág, ami a földinek a mása, de éppen a fordítottja. A szereplő párok is hasonlatosak ehez a kettős felosztáshoz. Ahogy az égi világban a szép, kecses és kifinomult pár áll, a földi megfelelőjük épp az ellentétük lesz: Balga a tenyeres-talpas ösztönylénynek és az "anyányi" Ilma. A két világ azonban csak együtt teljes: az ideál és a földi mása csak egymással vagy egymásban élhetnek.
További ismertetés a következőről Csongor ésTünde mitológiai szempontból