Márai Sándor (1900-1989 Grosschmid Sándor) az emigráns
magyar irodalom talán legnagyobb alakja.1918-tól a Budapesti Napló szerkesztője, 1945-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.1948-ban emigrált, és Olaszországban, New Yorkban majd Kaliforniában alkotott. Számos prózai és verses alkotása közt a kedvencem a
Füves könyv.A Füves könyvben páratlanul
szép lírikus hangnemben írja le Márai bölcsességeit, meglátásait az életről, nőkről, szerelemről,az
élet apró és nagyobb dolgairől rövid fejezetkekben. Olvashatunk benne emberi dolgokról, tapintatról, szerelemről, vendégeskedésről, dohányzásról, barátságról, sárgarépáról, és mindenről, ami az élet színeit adja.A régi füves könyvek mitájára íródott a mű, amelyben leírták a betegséget és az arra való gyógyfüvet.Az író saját bevallása szerint tanul is, miközben tanít , erről vall az előszavában.Olvasásakor ünnepélyes, lírai hangulatba ringatja az embert, és szép nyelvű, kiforrott stílusával különös érzések nyomát hagyja bennünk, amire sokáig emlékszünk.Mindenféle lelki fájdalomra megtalálhatja az olvasó Márai bölcsességét,(gyógyfüvét) amiről aztán mindenkinek joga van eldönteni,vajon használt-e.
További ismertetés a következőről Füves könyv