Hosszú út lefelé
A szerző neve garancia a lélekbokszolásból
és -simogatásból kevert remek elegyre. Üt, mégsem sírsz. Mélyfekete, fajsúlyos dolgokat vesz a vállára úgy,
hogy a miénkre is tesz belőle, mégsem roskad össze alatta egyikünk sem. A humora a csodafegyvere. Érezzük a tragédiák súlyát, mégis nevetünk. Kesernyésen finom.
A Hosszú út lefelé négy öngyilkosjelölt toronyháztetőn történt találkozása és rázós útja az elviselhetőségbe… Összeférhetetlenségük, elviselhetetlenségük, ostobaságuk, öniróniájuk, tragédiájuk és komédiájuk saját életünket is jellemezheti.
egy kis ízelítő a könyvből: Miért az öngyilkosjelöltség? A szereplők indokai: Martin: Nagyobb az esélyed arra, hogy kinyírd magad, ha épp átestél egy váláson.
Vagy ha anorexiás vagy. Vagy munkanélküli. Vagy prostituált. Vagy ha harcoltál egy háborúban, vagy ha megerőszakoltak, vagy ha elvesztetted valakidet. Tömérdek dolog van, ami miatt az ember úgy gondolhatja, nincs más megoldás, és mind kivétel nélkül olyan, hogy nem érez tőle mást, csak kurva kibaszott boldogtalanságot.” JJ: „…Szeretik az életet, de az élet baromira elcsesződött számukra, és ezért találkoztam velük, és ezért vagyunk még mindig itt. Azért voltunk fent a tetőn, mert nem találtuk a visszautat az életbe, és így kizárva lenni belőle… Hát, az kurvára kikészíti az embert, testvér. Úgyhogy nem a nihillizmus, hanem a kétségbeesés szüli a dolgot.” Jess: Nem ismerlek téged. Csak
azt tudom, hogy olvasod ezt a könyvet. Nem tudom, hogy boldog vagy-e vagy sem; nem tudom, hogy fiatal vagy-e vagy öreg. Nem is tudom, remélem, hogy fiatal vagy és szomorú. Ha öreg vagy és boldog, el tudom képzelni, hogy talán mosolyogsz magadban, amikor azt mondom, hogy Chas összetörte a szívemet. Eszedbe jut valaki, aki összetörte a szívedet, és azt gondolod magadban, Ó, igen emlékszem, milyen érzés az. De nem emlékszel, te önelégült vén tetű.”
További ismertetés a következőről Hosszú út lefelé