„Srác szereti srácot. Srác szereti csajt. Csaj valaki mást szeret. Ennyi. Semmi logika.” Tömören
erről szól A vonzás szabályai, Bret Easton Ellis, a hamar kultuszíróvá avatott amerikai szerző második regénye. A téma ismerős: mindenki mást akar, mint aki jut neki- de akar-e egyáltalán? A szex csak pótcselekvés; „hőseink” drogok és a testi kontaktus segítségével próbálják túlélni a fiatalság „legszebbnek deklarált éveit”.
A helyszín: a camden-i egyetem kampusza, amit a szerző nagyon jól ismer, hiszen- amint az legutóbbi regényéből, a Holdparkból, kiderül- maga is ott végezte tanulmányait. A diákok ahelyett, hogy órára járnának, inkább szakot váltogatnak, így lesz a plakáttervezőből költészethallgató, vagy a dílerből bölcsész irodalomtudós. Minden este buli van, és hogy a srácok a változatosság illúzióját fenntartsák, elkeresztelik őket: Dögös- dugós, Kokszos- kedd, Szittyós- szerda, Világvége, na és a kedvencem: A szombat esti buli előtti buli. Persze ettől még nem változik semmi a diákok életében, mindenkinek meg volt már mindenki, „semmi nagy meglepetés”- mondja Lauren, akinek nem oszt túl jó lapokat a szerző.
A regény „vonzereje”, hogy egy- egy eseményt több szereplő is elmesél nekünk, olykor bizony egymásnak teljesen ellentmondó verzióban. Nem tudjuk eldönteni, mi történt meg valójában és mi az, ami illúzió. Sőt, az egyes szereplők szexuális hovatartozásával kapcsolatban sem juthatunk minden esetben dűlőre. (A regényből film is készült, ami sajnos meghozza helyettünk ezeket a döntéseket.)
Akinek tetszett az Amerikai psycho, az megismerkedhet a sorozatgyilkos (sorozatgyilkos?) Patrick Bateman testvérével, Sean, a díler alakjában. És akinek tetszeni fog A vonzás szabályai, az tovább követheti a már diplomás, de pályakezdő szereplők kalandjait a Glamoráma című vaskos kötetben.
Az Ellis rajongókat megosztja a regény, általában a lányok kedvence. A fiúk kissé húzzák rá a szájukat, de talán csak azért, mert telibe talál? A 80-as években játszódó történet bizony sunyi mód férkőzik a lelkünkbe: észre sem vesszük, amint szép lassan lehúz minket a diákok életének sivársága, miközben nagyokat nevetünk Bret lakonikus humorán.