A regény az 1930-as években játszódik Alabama, Maycomb nevű kisvárosában, s
egy család történetének
három évét mutatja be. Az apa, Atticus Finch 50
éves ügyvéd. Felesége halála
után egyedül neveli 10 éves fiát, Jem-et és 6 éves lányát, Scout-ot. Mindent megtesz, hogy gyermekeit tisztességre, becsületre, őszinteségre, toleranciára nevelje, de ez nem könnyű feladat az álmos, poros, déli városka fajgyűlölő hangulatában. Különösen nehéz helyzetbe kerül, mikor elvállalja egy nemi erőszakkal vádolt, de ártatlan fekete férfi védelmét. A gyerekek kezdetben nem igazán értékelik apjuk munkáját:
„Atticus nem csinált semmit, amit iskolatársaink szülei csináltak: soha nem vadászott, nem pókerezett, nem horgászott, nem ivott és nem dohányzott. Csak ült a lakószobában és olvasott.”
A felgyorsuló és komolyodó események hatására azonban a testvérek egyre jobban megértik és elismerik apjuk tevékenységét. Felnéznek rá bátorságáért, becsületességéért és hihetetlen toleranciájáért. Gyermeki igazságérzetük szeretné, ha a tények győzedelmeskednének, és ezért, erejükhöz és képességükhöz mérten mindenben
segítik apjukat.
A három gyerek - Jem, Scout és a nyarakat a szomszédjukban töltő Dill - éjjel-nappal együtt van. Játszanak, beszélgetnek, veszekszenek vagy segítik egymást, színházasdit játszanak, titkok után nyomoznak és beszöknek a tárgyaló terembe is, ahol sok minden kiderül Atticus munkájáról és az emberek különbözőségéről. Így tanulják az életet. Sok kaland és megpróbáltatás után, mire befejeződik a történet a kislány már a harmadik évet kezdi az iskolában, a fiú pedig hetedikes. Lassan véget ér számukra a boldog, gondtalan gyermekkor.
Ez egy jól megírt, olvasmányos, szórakoztató könyv. Nagyon üdítően hat, hogy a történetet mindvégig a kislány, Scout szemével láttatja az írónő. A regény Pulitzer-díjat kapott, a belőle készült filmet pedig, 1963-ban három Oscar-díjjal jutalmazták. Számos könyves toplistán előkelő helyet foglal el még ma is.
További ismertetés a következőről Ne bántsátok a feketerigót