A regény több mint két év eseményeit öleli föl. 1919. július 31-én kezdődik a történet
és 1921 őszén zárul.A regény témája egy borzalmas kettős gyílkosság, melyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Az író mégsem ezt a gyilkosságot állítja a középpontba, hanem azokat a rejtve maradt, megfejthetetlen és fölfedhetetlen lelki erőket, azt a belső kényszert, amely miatt
Anna meg kellett tennie, amit tett.történelmi dátumon, a kommün bukásának napján, 1919. július 31-én indul a regény cselekménye.Kosztolányi nem "társadalmi regényt" írt. Emberi sorskérdéseket vet fel: a kiszolgáltatottság, az egymás iránti közömbösség, az emberi részvét és szánalom hiányának nagy problémáit, és ezekhez
csak külső keretként használja fel az úr-szolga viszont a korban divatosnak számító cselédtörténetben. Vizyt meg látogatja Ficsor aki javítja a csengőt .Hazatér Vizyné, aki
már rúgná is ki a házból , de ekkor Ficsor megemlíti neki, hogy volna egy cselédlány(unoka húga), aki hajlandó lenne őket szolgálni.A házban lakott még Druma Szilárd, a fiatal ügyvéd, valamint az öreg Moviszter Miklós, orvos. A kommün bukása megváltás volt az egész háznak, kivéve Ficsorékat.Vizyné boldogtalan életének , soha nem szűnő gondja a cselédkérdés . Egész lelkével, idegeivel folytonosan csak a cselédre összpontosított, gondolatvilágából minden más kiszorult. Semmi mást nem látott, semmivel nem törődött. Házasságának minden emléke a házában megfordult cselédekhez kötődik. Valamennyit gyűlölte, az éppen nála levőt, most pillanatnyilag Katicát. Férje próbálná vigasztalgatni, el túlzott aggályait, de hiába. Vizyné már-már kóros állapotának személyes természetű okai vannak. Egyetlen gyermekét, Piroskát, hat éves korában a fertőző vörheny pusztította el. Kislánya halála után évekig szanatóriumban élt, az ura akkor hidegedett el tőle, és azóta udvariasan folytonosan csalja. Boldogtalan életében így lett a cseléd egyetlen partnere, minden tevékenységének és gondolatának legfőbb oka és célja. Attól kezdve, hogy Ficsor ki mondta a bűvös szavakat, Vizyné másra se tud gondolni. A lány Édes Annának hívják, katolikus vallású, 19 éves, Balatonfőkajáron született, már néhány éve Pesten szolgál, minden vállal, főz, mos, vasal, takarít, keveset eszik, és csak egy dolgot szeret: a munkát. Vizyné fel mond Katicának, de alig tudja kivárni az új lány érkezését, titokban oda lopózik ahhoz a házhoz ahol Anna szolgál, és egy kócos hajú nőben véli fel ismerni leendő szolgálóját.Augusztus 14-én érkezik meg Anna. Nem látszik parasztlánynak, nem tenyeres-talpas hanem vékony, törékeny alkat. Vizyné úgy érzi ez az akit évekig keresett mindhiába.Édes Anna finom, érzékeny, minden dúrvaságtól vissza riadó lány . Kosztolányi főhősét alig beszélteti : jellemzéséből hiányzik a beszéd, a párbeszéd. Belső érzéseit nem tudja szavakba önteni. Együgyüségéből, iskolázatlanságából, paraszti mivoltából következik, hogy érzékenységének reakciói ösztöni szinten játszódnak le, és bemutatásában különös hangsúlyt kapott a szaglás. Amikor belépett Vizyék lakásába rosszullét fogta el az ottani szagoktól. Mindennap jobban irtózott valamitől, de hogy mitől, arról magának sem tudott számot adni. Csak az ösztöne, a szaglása tiltakozott egyre erőteljesebben. De Anna nem menekültet sehová, árvaság veszi körül. Otthon mostohája van, apja nem törődik vele, rokonai (Ficsorék) puszta eszköznek tekintik, előző helyére, ahol jól érezte magát nem mehet már vissza. Tehát sehol sincs már számára hely. Pedig családra, szeretetre vágyott. Bartoséknál (az előző családjánál) legalább a gyermekek kedves kis pajtásai voltak. A 19 éves parasztlány, mielőtt belépett Vizyékhez, ép és egészséges lelkű, tiszta és nemes ember volt, csak végtelenül árva és szegény.Az a nyolc hónap, amelyet Vizyéknél töltött, szenvedést jelentett Édes Annának. Az, hogy mintacseléd lehessen, megnyomorítása árán valósulhatott meg. Anna végig meg marad a maga rejtelmes zártságában. Más utat követ Kosztolányi a lelki rombolás sejtetésére. Vizyék a maguk módján szeretik, jól bánnak vele, büszkélkednek Annával. Alakja köré legendák szövődnek, a tökéletes cseléd glóriája ragyogja be. Csak éppen nem embernek tekintik, hanem robotoló gépnek. Vizyné olyanná faragta Annát, ahogy álmaiban képzelte el az igazi cselédet. De eközben bele szólt magánéletébe, el vette önállóságát, önbizalmát, önbecsülését. El vágta a külső világhoz fűző kapcsolatait is. Családjától, nagybátyjától már korábban messze került, Bartosék Bandikája meg sem ismerte már, és Vizyné a házbeli cselédektől is igyekezett távol tartani, a kéményseprővel, Báthory úrral való házassági szándékát meg akadályozta. Teljesen ki sajátította magának. Anna meg csúnyult, hullott a haja, meg fáradt. A mintacseléd-szerep elnyelte benne az embert, egykori egyéniségét. Anna mindezt nem így érzékeli, nem tudatosítja magában. Nem érez haragot, ellenszenvet Vizyné iránt, sőt inkább sajnálatot. Szeretni akarásának természetes ösztöne játszott közre abban is, hogy enged Patikárius Jancsi mohó, szexuális vágyának. Ez akkor történt, amikor Édes Annában még nem ment végbe a belső torzulás. Az érintetlen, tiszta lány várta, remélte a szerelem folytatását, de Jancsi csak élvezeti cikket látott benne, és megvetőn el fordult tőle. Lassan, fokról fokra megy végbe Anna szép lelkének megtörése.Május végén ünnepelték Vizy Kornél állam titkári kinevezését. Anna Vizyéket meg öli, össze kuszálva így az ok és okozat közötti közvetlen szálakat.A kettős gyilkosság felfedezése után a bűnügyi bizottság tagjai is el borzadtak, minden arcon döbbenet ült. Anna nem értette miért tette amit tett. De volt valami, ami miatt meg kellett tenni. Ezt a valamit szeretné fel deríteni a bíróság is, de képtelen rá.A tárgyaláson mindenki Anna ellen vallott, mert mindenkinek fontosabb volt a saját érdeke, mint a leány élete. A házbeli ügyvéd, Druma politikai bűnügyet látott az esetben. Egyedül az idős, beteg Moviszter Miklós, az orvos kiáltotta ki a védelem tanújaként az igazságot: "Nem úgy bántak vele mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle. Embertelenül bántak vele."Annát a bíróság bűnösnek mondta ki, és összbüntetésül tizenöt évi fegyházra ítélte.Az Édes Anna legfontosabb szereplője Moviszter doktor. Ő fejtegeti másutt is az író véleményét, többek között a kommunizmus hibájáról, az emberiség szeretetéről és a politika hitványságáról.A regény végső tanulsága, hogy az emberi bajokra nem található intézményes megoldás, a politika képtelen a kiszolgáltatottságra, a megaláztatásra, a lelki gondokra gyógyírt találni.
További ismertetés a következőről Édes Anna