Jól tudom, megszámlálhatatlanul sokan írtak
már erről a könyvről,
amely köré
egy egész kultusz kerekedett, de szeptember ötödikén volt ötven éve,
hogy megjelent Amerikában
és meghozta a nehezen kiizzadt hírnevet szerzőjének, Jack Kerouacnak. Annak az írónak, aki-bár értékességét többen vitatják- egy forradalmian új stílust teremtett és adott a huszadik századi világirodalomnak. Még pedig az ösztönösen hömpölygő, vég nélkül íródó, spontán próza stílusát, amely magával ragadó, megalkuvásra képtelen és amely valósággal szerelmes a szavakba.
Bizony, vég nélkül íródott, hiszen Kerouac rendkívül rövid idő alatt, szinte egy szuszra írta regényeit, volt, amelyiket csupán három napjába telt megírnia, de az Útont is mindössze három hét alatt kopogtatta be írógépébe, egy átkozottul hosszú papírtekercsre! Maga a regény is egy eszeveszett száguldás a végtelen Államok keblében, annyi a helységnév benne, hogy olvasása felér egy földrajz fakultációval.
Önéletrajzi ihletésű a mű, egyik főhőse, Dean Moriarty, a gyökértelen csavargó, a féktelen, élvhajhász és soha kétségbe nem eső életművész, aki végig stoppolja, piázza, szívja és keféli az egész batári nagy országot. Közben megismerjük az ott már akkor is virágzó fogyasztói társadalom emberevő mivoltát, a csodás bárokban fújó zseniális dzsessz-zenészeket, a végtelen pusztákat, duzzadt folyókat, sziklás hegységeket, a frisco-i hőséget és a new york-i telet.
A regény nem klasszikusan felépített történetű, valójában nem szól semmiről, mégis
minden benne van a szabadságról, a korlátok nélküliségről, az öntörvényűségről. Minden valamire való csavargó bibliája ez a könyv, úgy nem indulhat az ember az útnak, hogy ezt ne olvasta volna, magával ragad és letehetetlen! Magam is többször olvastam már, először tizenhárom évesen, legutóbb tavaly, egy isten háta mögötti helyen Dél-Franciaországban. Minden alkalommal más élményt adott a könyv, de soha sem kevesebbett. Persze, ha annak idején bizonyos Jim Morrisonnak megfelelt, akkor nekem is jó…
Most, hogy erről írok, ismét kedvet érzek elolvasni, és ha belefogok, érzem majd, hogy indulnék újra, mert vár az Út.
További ismertetés a következőről Úton