Címét főhőséről kapta,így a a regény elolvasása után érthetjük
meg teljesen.A mű legfőbb helyszíne, a székesegyház, amely szimbolizálja a kor Párizsának világát is.Az író nagy hangsúlyt fektet a helyszínek az ábrázolására.tökéletes képeket kapunk az épületről (A Notre-Dame), valamint az azt környező középkori Párizsról .Victor Hugonak,a legmonumentálisabb romantikus alkotása.A történet írását mindössze fél év alatt, 1831,befejezte.A mű a 15. századi Párizsban játszódik,a középkorban játszódik, az akkor jellemző lovagkor kultuszát meríti romantikus elemévé
és tárgyává. .A történet a Törvénypalotában kezdődik, ahol a hatalmas tömeg az ünnepi előadást követően megválasztja a bolondok pápáját, Quasimodot. A megválasztottat egy térre viszik, ahol Esmeralda, a szép cigánylány táncol és énekel a népnek. Az ünnepnek Quasimodo gazdája és egyben nevelőapja, Frollo vet véget, így a nép bolondjának pillanatnyi boldogsága is szertefoszlik a tömeggel együtt.Esmeralda hazaindul, két sötét alak támad rá, s egy daliás kapitány, Phoebus menti meg, a
lány szívében azonnal szerelmet gyújt. Esmeralda támadója Quasimodo volt nevelőapjával együtt, a torzszülöttet a kapitány elfogja, az esperes azonban elmenekül.Ezt követően egy múlt beli cselekményszál segítségével megismerhetjük Quasimodo és nevelőapja történetét, s jutunk el ismét a jelenbe.Quasimodo bunéért megkapja "jutalmát", melyen felül még utálat teli közszemlére is helyezik. A púpos a pellengéren vízért könyörög, de egyetlen személy szánja meg szenvedéseiért és itatja meg, Esmeralda. Ettől kezdve a harangozó hálát és szerelmet érez a jóságos lány iránt.Esmeralda azonban Phoebusért lángol, ezt a kapitány ki is használva, találkára hívja őt, amiről a lányba ugyancsak szerelmes Frollo is tudomást szerez. A kapitánynak pénzt ajánlva annyit kér, hogy egy rejtekhelyről figyelve őket megbizonyosodhasson a találka igazáról. Egy pillanatban a féltékeny pap Phoebus életére tör, aki megsebesül, ám halálhírét keltve a dulakodás során elájult Esmeralda fizet meg Frollo bűnéért. A lány kínvallatás során vallja be el nem követett tettét, büntetése halálítélet.A kivégzés napján Quasimodo megmenti a lányt, annak korábbi jóságáért, s a székesegyházban bújtatja el. Később a pap rájön, hogy Esmeralda a templonban rejtőzik, s mivel az nem fogadja el ajánlatát, erőszakoskodni kezd vele. A lány végső elkeseredésében ellopja a Quasimodotól kapott sípot, az tőrrel támad az idegenre, akiben nevelőapját ismeri fel. Eszméléseben megtorpan, még mielőtt Frollo visszatámadhatna a harangozóra, Esmeralda megszerzi a fegyvert és visszavonulásra kényszeríti az esperest.Mivel Frollonak nem sikerül megszereznie a fiatal lányt, megtervezi szöktetését a tolvajok segítségével. A tömeg támadást indít a Notre-Dame ellen, melyet , lovagias fellángolással igyekszik elhárítani. Már feladni kényszerül, megérkezik a királyi gárda, s szétuzi a csocseléket. Quasimodo diadalittasan siet a lány cellája felé, ami azonban üres.A küzdelem során Gringoire és Frollo megszökteti a lányt, aki az esperes helyett inkább a halált választva Gudul novérhez kerül. A novér mindig utálattal nézett a lányra, a drabantok kezére juttatja. Esmeralda nyakában lógó amulett révén áll össze a kirakós történet: Gudul ráismer elveszett lányára, ám ekkor már késő, minden igyekezet és magyarázat hiába való. A lányt elviszik, bitófára kerül. Quasimodo, miután ráeszmél a történtekre, letaszítja a katedrális tornyáról a lány kivégzését nevetve néző, tébojult papot, a kivégzettek tömegsírjába zárkózik szerelmével, Esmeraldával.Esmeralda, a 16 éves cigánylány, központi helyet foglal el a történetben, a négy férfit (Quasimodot, Frollot, Gringoiret, Phoebust) erős kapcsolat füzi hozzá. Idealizált, természetes, tökéletes alakjával, elbuvölo kisugárzásával és jóságával mindannyiunkat magával ragad. A jót képviseli, tisztán él éstisztán is hal meg.Quasimodot tekinthetjük a helyszín, Notre-Dame egyedüli urának. Alakja egyetlen fintorból állt, csúnya, torz, szerencsétlen sorsú, nemes lelku lény, akinek ereje munkájában és a szerelemben, elszántsága pedig Frollo szolgálásában mutatkozik meg. Ő az egyetlen alakja a műnek, aki képes megélni a tiszta szerelem csodáját.Frollo tanult, középrétegbeli, kéjsóvár, képmutató pap, aki hatalmát arra használja fel, hogy megszerezze bűnös vágyai célját. Képes gyilkolni is; ha nem lehet övé a lány, senkié se legyen. Jelleme szemben áll társadalmi pozíciójával. Szerelme őrült, mindent felégető, s mikor Esmeralda eltaszítja magától, fel is adja a lánnyal együtt.Pierre Gringoire költo, filozófus, Esmeralda ?férje?. A cselekményben inkább mellékszerepet vállal. Eleinte csodálja a lányt, vonzódik hozzá, később már nem törődik sokat velel, csak Frollo kérésére terveli ki kiszabadítását. Inkább Djalival köt szoros barátságot, szerelméből egyedül őt menti meg, s később ismét költőnek állva sikerekereket ér el a tragédiával.Phoebus kapitány délceg külsőjével szemben áll a toronyőr rútságával, ám a szép, erőteljes külső, értéktelen, gyenge belsőt rejt. Látszólagos érzelmei érdekeinek képviseletére jönnek létre, kihasználja Esmeralda érzéseit, csak játszik vele. Nem hatja meg az sem, mennyire ragaszkodik hozzá a lány, gátlástalanul hazudik szerelmet neki. Quasimodo esetében a belső tulajdonságok és a társadalmi megítélés ellentétét figyelhetjük meg: hiába lovagias udvariassága, odaadósága, környezete mégis megveti külseje miatt, nincsenek barátai. A szereplők belső tulajdonságai szélsőségesek, végletesek, s részben ettől válik romantikussá a regény: csak mérhetetlenül jó (Esmerealda, Quasimodo) és csak mérhetetlenül rossz (Frollo, Phoebus) jellemeket figyelhetünk meg.Felfokozott érzelmek, bonyolult szerelmi történet, váratlan fordulatok, félreértések, nagy lélegzetvételű romantikus leírások, cselekmény késleltetések jellemzik a regényt. Cselekményének ideje és a regény tartalmi hossza aránytalanná válik a leírások és a késleltetések révén.Nyelvezete egyszerű a több szálon futó cselekmény ellenére is, sokkal inkább az érzelmekre, a cselekedetekre, a leírásokra fordít hangsúlyt. Hugo festoi módon tud látni, és ez teszi látomásszerűen érzékelhetővé a leírtakat, a Notre-Dame székesegyház leírása önmagában is irodalmi remekmű. Attól válik romantikussá, hogy elemeit túlnyomó részt romantikus eszközök alkotják.A mű a történelmi nagyregények közé sorolható. Hugo a késo középkorba helyezte történetét, mint kívülálló személy, múlt időben meséli el . A regény hitelesen mutatja be az akkori Párizs épületeit, lakóit. Szereploi kitalált személyek, rajtuk keresztül mégis megismerhetjük a középkor társadalmi rendszerét, a főváros népének életét.A mu szerkezete a romantikus alkotásokhoz hűen, több szálon fut, mivel a történet során visszatekintünk a múltba,. Megfigyelhető a műfajok keverése is, érdekes történet (történelmi) leírás és kultúrhistóriai esszé egyszerre.A regényben benne van az alkotó élete is: az őrületbe került bátyja és a sikeres író (öccs) lelkiismeret-furdalása érezhető a regényben Claude és Jehan Frollo kapcsolatán, valamint a szétesett család élménye, a ?rettenetes anya (Gudule nővér) jelleme is jelen van, a főesperes vívódása pedig magáé a szerzőé. Így a személyes elemeket tartalmazva olyan, mintha maga az író is megélte volna a középkorban játszódó eseményt. A belső tulajdonságok alapján kell megítélni egymást, a külső, a társadalmi pozíció végtelen gonosz lelket is rejthet. A végzet ereje azonban úgy tornyosul felettünk, mint maga a Notre-Dame örökkévaló, csodálatos épülete.
További ismertetés a következőről A Párizsi Notre-dame