Voltaire (1694-1778), CandideNagy polgári családból származott, a franciáknál ő
Volt a nagy gúnyolódó, hazájában nagyon hányatott
sorsa
volt istenellenessége miatt.Támadta az egyházat, a papságot, de nem volt ateista (istentagadó). Természetes vallás híve volt, dogmák és szertartások nélkül.Ebben a regényében Leibniz német felvilágosult filozófus és matematikus egyik alaptételét állítja ironikus vizsgálódásának fókuszába.(ha a világot Isten, a legfőbb jó és legtökéletesebb lény teremtette, akkor ez a világ szükségszerűen a legjobb és legtökéletesebb az összes lehetséges világok közül, tökéletlenségei csupán a fejletlen ítélőképességekkel rendelkező ember szemszögéből tűnnek annak). A
regény elfogadtatásának feltétele volt a bölcseleti jelleg is.A Candide műfaját tekintve leginkább a próbatételes kalandregény sajátosságait idézi: a történet kezdő és végpontja adott, közte egymással felcserélhető, illetve lazán összefüggő kalandok sorozata áll.A Candide utaztató regény is, a XVIII. század nagy élményét, a nyitottá váló világot tárja elénk.Az ember ebben a világban bárkivel és bárhol szót érthet, sőt bárhol élhet is. Az egyetemességet, a nemzetek fölöttiséget a szereplők hovatartozása is jelzi: Candide német, Martin holland, Pocurante olasz.kalandregény-forma, az utaztató művek sajátosságai információ gazdag szöveggel társulnak. Szó esik a regényben a kor háborúiról, a vallási türelmetlenségről, a gyarmatosításról, a civilizálatlan törzsekről, a kulturális és tudományos élet eseményeiről. A Voltaire-i állameszményből jelen van a felvilágosult uralkodó, a józan belátáson alapuló vallás és egyistenhit, a nélkülözés hiánya, a tudományok és a művészet támogatása.Voltaire eleget tesz a XVIII. századi regénnyel szemben támasztott bölcseleti követelményeknek is. Ezért újabb műfaji meghatározással tézisregénynek is nevezhetjük a Candide-ot.Voltaire viszonylag könnyű módszert választott, amikor a német bölcselő műveiből, a szövegösszefüggésből ki ragadott néhány passzust. Leibniz híres-hírhedt törvénye, a lex optimi" már a Candide címében vissza köszön.Egyszerű megoldás lenne, ha a regényt a filozófiai tétel cáfolatának tekintenénk. Árnyaltabb képet kapunk, ha a történet szintje helyett a szereplőknek az optimizmus törvényéhez való viszonyát vizsgáljuk. Voltaire az élet és a filozófia problémájában az eleven és lüktető élet elsődlegességét hirdeti. Minden merev filozófia, hogy meg ragadhassa az életet, le egyszerűsíti azt. Földünk nem az édenkert, de nem is a pokol. Ha nem meg magyarázni, hanem élni akarjuk életünket, ha az okoskodás helyett a munkát választjuk, még talán boldogok is lehetünk. Ezzel az egyszerű és alapvető tanítással fejeződik be Voltaire Candide című regénye.Voltaire a regény elején szívesen gondolkodtatja szereplőit Pangloss filozófus nyelvén, ezzel is ki figurázva az áltudományos okoskodást. Az utókor sokáig úgy gondolta, hogy Voltaire Leibnizet akarta nevetségessé tenni ebben a regényben. Azonban nyilvánvalóan nem ez volt a szándéka. Egyik művében pl. kora legegyetemesebb szellemének nevezte. Voltaire el utasított mindenféle zárt filozófiai rendszert. A mindenre magyarázatot találó világkép pedig különösen nevetséges akkor, ha azt egyetlen tételből kívánják ki kerekíteni.